Szabó Lajos – Zsoldos István: Fejezetek Kisújszállás történetéből – A Damjanich János Múzeum közleményei 21-22. (1969)
hetilap 1891-ben jelent meg, szerkesztője Jámbor Tivadar volt; 1893. november 26-tól „Kisújszállás és Vidéke" címen jelenik meg, felelős szerkesztője Dr. Mészáros Gyula a helybeli birtokos-ügyvéd, főmunkatárs Pataky István gazdasági iskolai tanár, kiadó és laptulajdonos Szekeres József nyomdász; 1907. februárban, a „Kisújszállási Hírlap jelenik meg, mint „Társadalmi és szépirodalmi hetilap" Dr. Berkes Móricz és Dr. Deák Sándor ügyvédek szerkesztésében. Ez az újság 1908 márciustól „Kisújszállás" címen folytatódott fenti szerkesztők személyével. Tárca rovatában Ady novellákat is közöl s igen haladó szellemű lap volt a „Kisújszállás és Vidéke" folyamatosan csaknem a II. világháborúig megjelent. Ebben is találhatunk a helyi híranyag meglett igen értékes város- és kultúrtörténeti dokumentumokat. (Dr. Illéssy János országos allevéltáros írásaiból, Nagy Péter tanító városi levéltáros helytörténeti ismertetései.) Még tankönyveket is jelentetett meg a helyi nyomda: Balázs József leánytanító és Rázsó Károly leánytan.ító „Földrajz", illetve „Természetrajz" tankönyveit, melyeket a helybeli iskoílában tanítottak. 95 A rövid és mozaikszerű, hézagos adalékokból talán le tudjuk vonni azt a következtetést, hogy a város paraszti társadalmában megindult bizonyos gazdasági és társadalmi átalakulási folyamat, ha igen lassú léptekkel is. Egységessé vált a birtok a tagosítás, és legelő-felosztással, ezáltal kedvezőbbé a megművelés feltótele. A társadalom életfeltételeit bár továbbra is a föld biztosította — mint az előző időszakban, — főleg a külterjes állattenyésztés, mégis az ún. őstermelők mellett nagyobb számban vannak képviselve azok a személyek, alkik a gazdálkodás valamilyen rnás ágából biztosítják maguknak és családjuknak a megélhetésit. — Az „őstermelők"-ön belül is éles a differenciálódás^ A várost vezető „nagyobb redemptusok" másként gazdálkodhattak — mivel tőkeerősebbek voltak — mint a „kisebb redemptosdk". akik még esetleg mellék-, vagy fő foglalkozás képpen bérmunkát is kénytelenek vállalni időnként. De ezeken kívül is voltak még olyan szegény parasztok, akik cseléd-, pásztor-, kertcsősz-, mezei rendőr-, városi hajdú- stb bérből éltek:. A 48-as forradalom és szabadságharc következtében a társadalom kapitalizálódása elsősorban a gazdag paraszti vékony rétegre vonatkoztatható. Minthogy a városi tanácsban, a presbitériumban és a közbirtokosságban az övéké a döntő szó, elsősorban ők látják hasznát is a tanácsi végzéseknek 1 , a szegény paraszti réteg inkább „passzív élvezője", vagy szenvedője e határozatoknak. — A tőkeerős gazdag paraszti réteg kapitalista módon spekulál, árusít, kupeckedik, bankügyletekkel
