Kiss Kálmán: Kisújszállás 1918-19-ben – A Damjanich János Múzeum közleményei 19-20. (1969)

szállást. A Vörös Hadsereg július 20-i ellentámadása következtében július 23-án városunk felszabadult,de a következő napon az ellentámadásba lendülő román intervenciós csapatok újra megszállták Kisújszállást. A város lakosságának nagy többsége ebben a nehéz, bizonytalan helyzetben is támogatta a proletárhatalmat. Ennek legfőbb bizonyitéke,hogy több— százan álltak be a Vörös Hadseregbe és Vörös őrségbe,amiről Vágő Béla népbiztos is nagy elismeréssel nyilatkozott. Inczédi István, aki 1919-ben a kisújszállási Vörös Őrség egyik szervezője volt, s jelenleg Kenderesen él, nemrég igy beszelt erről: "Tudtuk, hogy nehéz napok várnak ránk,de vállaltuk a következményeket, mert tudtuk,hogy az igazságért harcolunk,

s biztunk az orosz testvérek harcának győzelmében is,akik szintén az imperialista intervenció ellen küzdöttek ebben az időben." Természetesen a román megszállás alatt és után kibontakozó ellenforradalmi fehérterror is nagy számban szedte áldozatait Szolnok megyében és városunkban egyaránt»De az ellenforradalom idején sem tagadták meg elveiket azok, akik szervezték és vezették a kisújszállási dolgozókat a proletáréforradalom idején, s kommunista meggyőződésükért, ha kellett, állásukat,sőt életüket is feláldozták. Akik ezt az időt átélték, ma büszkén és meghatottan emlékeznek az 19l8-19-es nagy idők eseményeire» Irántuk való kötelesség,de további munkánk szempontjából is szükséges és hasznos,ha félévszázados ünnepségeink idején a helytörténet lapjai rogzitik és értékelik városunk történetének e jelentős szakaszát.