Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

A BODROGKÖZI NAGYCS

ALÄE OS TERÜLET A Bodrogköz meglehetősen kis és földrajzilag egységes terület, úgyhogy itt a táj és társadalom viszonyában a tagoltsággal mint motiváló tényezővel nem kell számolnunk. A táj alakulása, illetve alakítása azonban messzemenően hatott a vidék társadalmára, családi és munkaszervezetére. Kétségtelen, hogy a többgenerációs együttélés bodrogközi formája XIX. századi képződmény és közvetlenül összefügg a nagy vízszabályozási munkákkal. A helyszíni gyűjtések azt igazolták, hogy a bodrogközi többgenerá.ciós együttélési forma lényegesen eltér a történetileg nagy múltra visszatekintő palóc és csereháti nagycsaládoktól, sőt az esetek nagy százalékában nem is mindig vérségi együttélésről van szó. A bodrogközi forma a XIX. század közepe táján keletkezett, a territoriális faluszervezet talaján, s ez nagymértékben befolyásolta belső szerkezetét. A létrejött közösségekben a lokalitási elv meghatározóbb tényező, mint a vérségi. Maguk az adatközlők is „tiltakoznak az ellen a beállítás ellen, mintha összetartozásból (nagycsalád) maradtak volna egy I. PÁSZTOR JÁNOS- II. TAMÁS JÁNOS- III. LABODA JÁNOS I. BRANVICKI JÁNOS- II. ÚJLAKI JÓZSEF- III. KIS JÁNOS M KIS ISTVÁN- V. KIS ANDRÁS ~ VI. SZILAGYI JÁNOSVII. MIKLÓSI MINALY 85