Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

A példákat végnélkül szaporíthatnánk, de ennek illusztrálására ennyi is elegendő. Egyéb növények munkájában, mint már jeleztem, a társasmunkáknak nincs ilyen nagy jelentősége. A kapálás mindenütt az asszonyok, lányok munkája. Férfiak nem Igen vesznek benne részt. „A kapálást elvégezte a család, nem szorult segítségre. Kevés volt itt mindig a kapás növény." (Gagyapáti) Előbb megkapálják egyikét, aztán a 'másikét. A rokonok segítették leginkább egymást, de elmentek a szomszédoknak is. Ha több föld volt és nem volt család, szóltak és elmentek a rokonok." (Rimóc) „A férfi és nő egyformán kapál, segítség ritkán van. Így van ez tisztításnál is."

141 (Szarvaskő) Az ekekapa a munkaszervezetben bizonyos változást idézett elő: „20—25 éve használják az ekekapat a parasztgazdaságokban. Az ekekapát a férfi vezeti, utána csak igazgatják az asszonyok, lányok, gyerekek. Ha valakinek ekekapája volt, szívesen adta kölcsön, nem igen fizettek érte. „Elvineted, de élesíttesd meg a kováccsal." Ennyi vót, meg kellett élesíttetni, A mienket leginkább a testvéreim vitték el, amíg ímegvolt. Mások másoktól kértek. Mindenkinek volt rokona." (Rimóc) Az ekekapa tehát nemcsak a munkamegosztásban hozott újat, hanem félig-meddig kihasználták a társasmunka és a vagyonközösség lehetőségét is, amit korábban nem igen tettek meg, mert nem volt ennél a munkánál rá szükség. „A krumplit maga a család is felszedte. Nem volt sok krumpli és nem kellett segítség." (Gagyapáti) „A krumpliásás mindig napszámba megy, ha nagyobb gazda nem tudta a maga földjéről egyedül elvégezni." (Ipolyvece) „Kukoricatörés, krumpliásás még most is segítséggel megy, mert a háztájit így dolgozzuk meg. Rokonság és néha a szomszédok. Tavaly a nászasszonyom Ormosról, két sógornőm Szemeréről segített a háztájiban." (Szemere) „Kukoricatörésnél a testvér összeállt, de többnyire egyedül." (Lítka) „Kukoricatörésnél a szüleimmel segítettünk össze már két évben." (Ipolyszög) „Egyszerre nekimentünk a kukoricának és előbb egyikét, aztán a másikét el is végeztük. így volt krumpliásáskor is. Rokonnal, szomszéddal is mentünk, de azért mindig először a rokonokat illett megszólítani." (Szögliget) A feldolgozómunkáknál, kukoricafosztás, lekvárfőzés, kendermunkák, tollfosztás stb. már nem kifejezetten a rokonokat hívják, sőt elsősorban az idegeneké a szó. Ez ugyanis a fiatalok és idősebbek szórakozási alkalma is és a fiatal párok itt ismerkednek meg egymással. De ezeket a munkákat általában, ha a mennyiség nem volt túlságosan kicsi, mindig közösen végezték. „Fosztásra eljött az egész falu fiatalsága és a szomszédok. Rokonok nem jöttek csak akkor, ha szomszédok is voltak." (Gagyapáti) „Fosztáskor én magam fosztom a kukoricát a többiek a rokonok szomszédok segítségét veszik igénybe." (Szögliget) „Lekvárfőzésnél mennek az utcán oszt bekiabálnak: Lehet-e 'mán nyalni? Nem hívják a legényeket a lányok, elmennek maguktól is estére. Ők is segítenek kavarni. Ahol este világosság van oda inennek a legények. Ott ülnek, viccelnek, lesnek." (Rimóc) „A fonóba a barátnők jönnek össze. Tegnap itt volt Bablena Teréz, Kobela Teréz, meg át-átjön más is. Legények nem igen vannak a faluban, csak szombaton jönnek haza." (Rimóc) „A kukoricafosztásra, meghívjuk a szomszédokat, rokonokat, ismerősöket. Főzünk kukoricát, az érte az áldomás." (Gyöngyösoroszi)

142 141 IGAZ MARIA gyűjtése, DIMNA 167. 92. Szarvaskő, 1952. Az acatolás, azaz a j3Úza tisztítása. 142 BAKÖ FERENC gyűjtése, DIMNA 29. 9. Gyöngyösoroszi, 1953. 81