Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

A hegyvidéki kiscsaládos munkaszervezettel itt most ennél részletesebben nem foglalkozom, mert ez a szervezeti forma hasonló a régi kiscsaládos területek munkaszervezetéhez, és részletesebben ott tárgyalom. Jelentősége azonban vitathatatlan, hiszen ezen a területen a gazdálkodás egyedüli meghatározójává, alapjává válik, a nagycsaládok felbomlása után. Vérségi alapon szerveződő társasmunkák A kiscsaládok munkaerőkérdését, mely elsősorban a nagy mezőgazdasági munkáknál jelentkezett, a közösségi hagyományok, a régi nagycsaládi gazdálkodás hagyományai együttesen oldották meg, s teremtették meg egy új, csírájában azonban korábban is meglevő munkaszervezeti típust, a népi társasmunkákat. A régi hagyományok alapján, a felemás gazdasági és társadalmi helyzet szorításában, új hagyomány alakult ki, mely kizárta a faluból, a falu belső életéből a pénzgazdálkodást. A népi társasmunkák ugyanis lehetővé tették, hogy a falu különböző családjai, csoportjai a munkában egymásnak segítséget nyújtsanak anélkül, hogy viszonzásul bért vagy részt kapnának. A munka ellenértéke a viszont munka lett, s a kisgazdaságok köréből a pénzgazdálkodást kiszorította. A hegyvidéki társasmunkák jellegét nagymértékben befolyásolta az, hogy közvetlenül a nagycsaládok felbomlása után keletkezett és a nagycsaládi gazdálkodás helyét foglalta el. Ezért 'megfigyelhető, hogy a hegyvidéki nagycsaládos területen a társasmunkák vérségi" alapon szerveződnek, azaz a nemrégen széthullott nagycsaládelemek segítik egymást elsősorban a munkában. Ez a tény mindenképpen patriarchalisabb jelleget ad e -munkaszervezetnek, s nagymértékben kizárja a vagyoni különbségek érvényesülésének lehetőségét. Természetesen a vérségi alapú segítségnyújtás nem. kizárólagos, szerepet kapnak az együttdolgozás során a szomszédok is, de ennél távolabb lakó, nem, rokonsági vagy műrokonsági kapcsolatban levő családok ritkán dolgoznak együtt. A társasmunkák szervezete kiterjed a nem mezőgazdasági munkák körére is, de jelen esetben ezzel most nein foglalkozunk. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy az egyéb munkák is hozzájárultak ahhoz, hogy a pénzgazdálkodás, a bérmunka egész későn és gyenge intenzitással jelentkezzék a falvak életében. A társasmunkák súlyát és jelentőségét a gazdálkodás rendszere határozta meg. Megfigyelhető, hogy a legnagyobb szerepe a szemtermelésben volt, a kapások, kerti növények, szőlő stb. művelésében alig, mivel ezek vetésterülete még a nagyobb gazdaságokban is minimális volt. Egyedül a kukorica törésénél és feldolgozásánál jelenik meg egyes területeken a segítség. Most sorra vesszük a nagyobb mezőgazdasági munkákat, s röviden megvizsgáljuk, hogy (milyen formában és intenzitással élt ez a munkaszervezeti típus. ^Szántásnál ritkán segítenek. Itt két család volt olyan, hogy nem volt semmije, semmi földje. De olyan több volt, akinek nem volt fogata. Ha gyalogmunkásnak megszántották a földjét vagy vetettek, behordták neki, egy fogatos napért három gyalogos napot teljesített. Egy szekér trágyát azonban barátságból is behoztak neki. Még a városból is egy fuvart is 'megtettek ingyen, ha kisebb teherről volt szó. Ezeket nem is 79