Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

Az urbáriumban megszabott normák egyébként (52 gyalogos nap, 104 igás) összehasonlítási alapul szolgáltak különböző jellegű imunkáknál. Később kiszámították, hogy egy-egy napszám mennyi igával és mennyi g3

;

alogosan. Az összehasonlítás lehetősége mindig megvolt, de csak a századforduló táján kezdenek így gondolkodni. Ennek a már nem munkaerkölcsön, hanem a pénzviszonyokon nyugvó gondolkodásnak az elterjesztői az agrárszocialista, agitátorok, írások. A kizsákmányolás fogalmának imagyarázatakor hintik el ezt a gondolatot. Balassa Iván a segítség szo elemzésénél két jelentést különböztet meg: Kölcsönben végzett munka és ledolgozás. A ledolgozás név magyarázatánál a Földművelők Szaklapjának egyik mondatára hivatkozik 1897-ből: „Az ilyen segítség semmiképpen sem lehet igazságos, mert a gazda csak elkívánja a segítséget, de ő ugyan nem ad soha segítséget."

135 A hagyományos munkaerkölcs felbomlása után már nemi olyan erős a visszasegítés gondolata különböző társadalmi rétegek között, s ez a munkatempó, a munkatermelékenység rovására cmegy. Az régi ledolgozási forma elvesztette hajtóerejét, kényszer jellegűvé vált, s közeledett hegyvidéki területen is olyan állapot felé, amilyen az Alföldön, a fejlettebb gazdálkodású és társaclalmú vidékeken már régebben is volt. Uradalmak és nagyobb gazdaság időszaki munkásai Ennek a csoportnak a munkaszervezete végeredményben az előző fejezetben tárgyaltakkal függ össze. Az uradalmak részes föld ellenében a falvak zselléreinek egy részét 'megszerezték a maguk számára, mint időszaki munkásokat, de egyben lekötötték őket az uradalomhoz. A harmadosok, felesek munkáját szerződés vagy szokásjog szabályozta. Bizonyos munkák idején a kepés stb. köteles volt az uradalom munkájába bekapcsolódni. A részesművelés súlya a jobbágyfelszabadítás után növekedett meg, mert ez némileg pótolta a robotot, s állandó, megszokott és jó munkaerőt jelentett a gazdaságnak. Erre utal a naptöltés terminológia is, ami „a harmados, feles stb. szerződésileg kikötött napszám ja a gazdának, mely robotszámba ment."

13

'

6 A hegyvidéki nagycsaládos területeken azonban a terminológiában nincsen nagy változatosság és nincsen meg még földesúri ledolgozás esetén sem az a terhes, kényszerű jelentése, mint az Alföldön és Dunántúlon.

137 Itt, mint az előbb felsorolt példák is mutatják segítségnek tekintik vagy tekintették egészen az 1920—30-as évekig. A nagycsaládok fennállása idején a nagy családi gazdaságok ritkán vették igénybe a ledolgozást, mint külső munkát, sőt a rokonok segítésétől is elzárkóztak, hiszen minden család zárt munkaközösség is volt, s *maga megoldotta a feladatokat. Ha előfordult, hogy kisebb gazda vagy zsellér segítséget kért tőlük, rendszerint munkával viszonozták. Rendszeressé azonban ez soha nem vált. 135 BALASSA IVAN: i. m. 215. 136 BALASSA IVAN: Adatok a Békés és Csongrád megyei részesmunka és ledolgozás kérdéséhez. Ethn. LXVI. (1955) 187—224.; 215. 137 BALASSA IVAN: A „ledolgozás" . . . 76