Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

falu lakosságának egy része. így ülték ímeg pl, 1744-ben Orosházát a Tolna megyei Zomba község lakói.

45 A községek jobb része azonban szökött jobbágyokat fogad magába, akik nem is mertek nagyobb csoportban egy helyen megtelepedni, ímert régi földesuruk így könnyebben fellelhette őket.

47 Elegendő megemlíteni cl «J cí-SZScl g községeinek összetételét, ahol Fodor Ferenc szerint átlag minden 2—3 család származott el egy községből, s ezek sem mindig egyidőben, hanem egymást követve jöttek.

48 Az állandó népmozgalmakon kívül a származás sokfélesége 'magyarázza a faluközösségek megszilárdulásának kései idejét. A különböző helyekről érkező családok más-más szokásokat, hagyományokat, jogrendszert hoztak imagukkal. Általában véve egy-egy faluban egymástól egészen távoleső népcsoportok képviselői telepedtek meg, s hosszabb időnek kellett eltelni, míg ezek az új feltételeknek megfelelően kiegyenlítődtek, összecsiszolódtak az őslakosság szokásaival. A jogszokásoknak ez a kései kialakulása a Jászkunság protocolláris adataiból jól kirajzolódik. A megtelepedett községek jegyzőkönyvi anyagának nagy részét a tanácsüléseken hozott, elsősorban a gazdálkodást és a község életét szabályozó rendelkezések teszik (határhasználat, szabadítás, községi alkalmazottak fizetése, erkölcsi, viselkedési normák stb.). Az első két évtizedben szinte alig győzik újra és újra megalkotni, publikálni, megfelelő alkalmakkor elővenni. Két évtized (múltán a bejegyzések elapadnak, felesleges őket unos-untalan ismételgetni, ímert köztudottá váltak, szokásjogként éltek tovább a közösség körében. S hogy éltek, bizonyítják a peres ügyek, vagy a gazdasági fejlődés során megmásított, visszahivatkozott rendelkezések.

49 A kései közösséggé válásnak még egy rendkívül fontos feltétele van. a föld viszonylagos bősége. Viszonylagosnak kell neveznünk egy rövid idő után, mert a talajjavítást semimibevevő rablógazdálkodással a legjobb földeket hamar feltörik, s a később érkezőknek már csak a gyengébb minőség jut. A külön érkező, egymással szinte semmi kapcsolatban nem levő családok, egyénileg kezdtek új életet. Családjuk munkaerejenek, állataik számának arányában fogják fel a (megművelendő földet.

50 Mivel a bevándorló családok nem állottak egységesen azonos anyagi szinten, már a kezdet kezdetén differenciáltságot is tapasztalunk. Az újonnan érkezettek jobb része kis anyagi erővel rendelkezett. Rendszerint a régi lakóhely szegényebb sorsú népelemeiből kerültek ki a vándorlók, s kellő számú igavonó állat nélkül a földben való nagyobb szabadságot sem élvezhették. A régen magára hagyott föld jól termett ugyan, de ezt az; „ősgyeppé" vált területet, „ha a gazdának nincs legalább 6 ökre, ennél 46 DARVAS JÖZSEF: Egy parasztcsalád története: Bp. 108—118. — BARABÁS' JENŐ: i. m. 8. — SZABÓ PÁL: Orosháza története az alapítástól a polgári forradalomig (1744--1848). (Szerk.: Nagy Gyula: Orosháza története.) Orosháza, 1965. 1.241— 285: 241—243. 47 FODOR FEREN,C: i. ftl. 173—174. — SZABÓ PÁL: 241—243. 4P. FODOR FERENC: i. m. 173—174. 49 A Jászság és a Nagykunság' községéinek protocolláris anyagában az állandóan: ismételt rendelkezések egy ido. után elkopnak (pl. halászati jog, legelőhasználat, földhasználat stb.). Később a peres ügyek kapcsán hivatkoznak rájuk, mint élőjogra. . 50 Ezt a tényt szinte valamennyi, ezzel a korral részletesebben foglalkozó munka említi. Lásd: SOÓS IMRE: i. m. 6. — KISS GÉZA: Kisújszállás története a XVIIi. század végéig. Szolnok, 1959. 13—-14. — BARABÁS JENŐ: i. m. 9. — SZABÓ LAJOS:. i. m. 1—2. — BOHDANECZKY EDVIN: i. m. 48—52. 51