Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

képest rohamosan növekedett, de 1948-tól megtörik a fejlődés lendülete. 1945-ben pl. a lovak száma még csak 329 000, alig több mint az 1942-es év harmada. Ez a szám 1948-ra 'megkétszereződik, a következő években azonban lényegesen alig emelkedik.

77 A traktorok száma, az 1945-ös használható állapotban levő 5000-ről. 1948-ra 14 400-ra emelkedett, viszont a cséplőgépek még lényegesen alatta maradnak az 1945 előtti számnak.

78 A géppark nagyobb arányú fejlődése ellenére „egy korabeli igen meggyőzőnek tűnő becslés szerint 642 000 földhözjuttatott közül még 1947-ben is mintegy 400 000 gazdaságban a legszükségesebb gazdasági felszerelések is hiányoztak. A 400 ezer újbirtokosnak csupán 1/3-a rendelkezett megfelelő állatállománnyal, vagy olyan anyagi erővel, hogy földjét akár fizetség fejében műveltetni tudta, kétharmada imég mindig (elsősorban ló- és szarvasmarha-felszerelés terén) sürgős segítségre szorult."

79 A gyors fejlődéshez nagymértékben hozzájárult, hogy a földhözjutott újgazdák a földből származó jövedelmet, a birtokviszonyok némi megszilárdulása után nem saját életszínvonaluk emelésére, hanem a .munkaeszközök gyarapításába, az állatállomány növelésébe fektették be. A megtorpanásnak viszont jelentős akadálya volt a kulákok elleni frontális harc megindítása. A beadási rendszer, a létbizonytalanság akadályozta őket abban, hogy gazdaságuk további fejlesztésébe komolyabb összegeket fektethessenek be. így azok a középgazdaságok, amelyek tőkerejük miatt komolyabb fejlődést érhettek volna el, a politikai koncepció miatt meg voltak bénítva. Csizmadia Ernőné még 1955-ben is elítélőleg emlegeti a nagy kulákgazdaságok különben egyáltalán nem gazdag felszerelését: „1949-ben több mint 20 000 olyan gazdaságot számláltak össze 25 kat. hold alatt, amelynek 3 vagy több lovuk, vagy 3-nál több szarvasmarhájuk volt."

80 A felszerelés és állatállomány nagyfokú hiánya azt eredményezte, hogy rendkívüli módon megnőtt a kisüzemi módszerek és a kézi munka jelentősége. Jelentősen megnövekedett a társasmunkák szerepe olyan társadalmi rétegekben is, ahol korábban, éppen a réteg bérmunkás jellege miatt már ez a munkatípus kiszorult.

81 Megnövekedett az igauzsora és a ledolgozás szerepe is. Pl. 1945-ben a nagyatádi Nemzeti Bizottság rendelkezése alapján „a régi gazdák fogataikat naponként 4 gyalognapszámért voltak kötelesek az igára szorulók rendelkezésére bocsátani".

82 A korabeli és a később közölt adatok azonban, melyek 6—8—10 napban jelölik meg egy-egy fogatos nap gyalogértékét, az utólagos gyűjtések szerint erősen túlzóak, s ez a túlzás a politikai élet irányából következik.

83 Mindez, ha nem is tökéletesen olyan erősséggel, mint azt a korabeli írá77 A táblázatot a Mezőgazdasági Adattár I—

IT. Bp. 1965^ című statisztikai kiadvány alapján állítottam össze. 78 Ü, a. — Magyarország mezőgazdaságának főbb adatai ... i. m. 70—74. 79 SZAKÁCS SÁNDOR: i. m. 134—135. 80 CSIZMADIA ERNÖNÉ: i. m. 103. 81 Saját gyűjtés az Északi Középhegység, Szabolcs-Szatmár, Szolnok és BácsKiskun megye területén. 82 OKBAN SÁNDOR: A mezőgazdasági népesség rétegződésű Somogj'ban (1945— 1949). AtSz. VIT. (1965) 32. 83 Saját gyűjtésemet összevetve a következő munkákkal: SZAKÄCS SÁNDOR: i. m. 135Í — CSIZMADIA ERNÖNÉ: i. m. 103. — KOVÁCS PÉTER: i. m. 105. — ez a túlzó adat nem helytálló. A legmagasabb visszadolgozási arány az Alföldön és az. Északi Középhegység földművelő területein legfeljebb 4 gyalogos nap egy fogatos ellenében. 25