Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

Az elmaradott gazdaságú Magyarországnak, főként a háború második szakaszában, óriási gazdasági erőfeszítésre van szüksége, hogy felszínen tarthassa magát. Ez az erőfeszítés annyira megerőltető, hogy felőrli az összes gazdasági tartalékot. „A rendkívül széleskörű behívások... a mezőgazdasági férfi (munkaerőnek (minimális becsléssel is legalább 50 százalékát vonták el... A mezőgazdasági termelést a súlyos munkaerőhiány mellett a lőállomány katonai mozgósítása is nagymértékben veszélyeztette ... A mezőgazdasági termelés helyzete katasztrofálisra fordult."

42 A háború második szakaszában a mezőgazdasági technika fejlődése terén nemhogy előrelépnénk, hanem, olyan időleges visszafejlődés következik, mely még a háború utáni néhány évnek is sajátja. A paraszti gazdaságokban férfi .munkaerő híján sokhelyütt ismét előkerül a női munkaerőre épülő, kisteljesítményű sarló.*

3 Az emberi és állati munkaerő pusztulása miatt a gépi szemnyerést, nyomtatást felváltja időlegesen a kézi csép.** A hatalmas bevetetlen területek 'miatt a nagybirtokok jövedelme megcsappan, s képtelenek komolyabb összegeket áldozni gépparkjuk fejlesztésére. Az újabban beállított gépek nemcsak csekélyszámúak, hanem korszerűtlenek is, mert a háborús ellentétek miatt nem juthatnak el a korszerűsített típusok a mezőgazdaságigép-gyártásban vezető Amerikából.

40 A proletárforradaloni, mint általában a forradalmak, gazdasági életünk legégetőbb kérdésének megoldásával igyekezett hatalmát megszilárdítani. A forradalom felvetette kérdések kendőzetlenül mutatták mezőgazdaságunk elmaradottságának legmélyebb okait. A földkérdésen túl a forradalom legfőbb feladatának a korszerű, belterjes mezőgazdaság megteremtését tekintette. Rámutatott mezőgazdaságunk korszerűtlen struktúrájára, s a kertgazdaság, iparinövény-termesztés, szőlészet, takarmánynövény-termesztés és istállózó állattartás mennyiségi és minőségi növelését tűzte célul, a hagyományos szemtermelés rovására.

ia A korszerű mezőgazdaság egyik fontos alkotóelemének a gépesítést tartotta. „Rendkívüli történelmi érdekességgel bír, hogy foglalkoztak az »állami gépszántóüzemek«, azaz gépállomások felállításának tervével is."

47 E tervek a megvalósításig, de még a végső kidolgozásig sem juthattak el. Ennek ellenére rendkívüli jelentőségük, hogy nyíltan, szabadon tárják fel a mezőgazdaság fő hibáit. A forradalom bukásával ezek a tervek ímegsemimisültek, s az ismét hatalomra jutott földbirtokosság egészen más úton kísérelte meg a válságból való kilábalást. A háború okozta veszteségeket csak fokozták a forradalmak és azokat követő megtorlások. Végezetül a monarchia egységéből, egy korábbi gazdasági-politikai egységből való kiszakadás, az új ország nyersanyagbázisaitól elvágott központi üzemi, a régi terményfelvevő piacok megszűnése, gazdaságpolitikánkat is a válság szélére sodorták. Most ütközött ki igazán mezőgazdaságunk strukturális és technikai elmaradottsága, mikor megfosztva a monarchia védővámokkal övezett, biztos piacaitól, 42 BEREND T. IVAN—BANKI GYÖRGY: Magyarország gazdasága az első világháború után (1919—1929.) Bp. 1966. 43 Saját gyűjtés Ataaúj-Zemplén hegyvidéki részén, Borsod megyében, Nógrád megyében és Szatmár megyében. 44 Saját gyűjtés ugyan ezeken a területeken. 45 KNEUSEL-HERBLICZKA ERNŐ: A traktor. Bp. 1930. 46 SZEMERE VERA: Az agrárkérdés 1918—1919-ben. Bp. 1963. 173—191. 47 U. a. 194—195. 19-