Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

ronthatják meg leginkább, mint erre az előbb felsorolt példák is utalnak. A tej szaporításának számtalan módja van, amely boszorkányságot igényel. Csak egyetlen adatot idézek Zagyvarékasról, mely a munka végzése közben, azzal egyidőben végrehajtott varázscselekmény: „Lékó Pista is ilyen boszorkányos ember volt. Ö azt mondta, hogy annyi vajat ad a tehén, amennyit ő akar. ö hétlyukú patkóra fejt, Pista sógor, Magda néni meg Űjszászon kilenclyukú patkóra fejt." (Zagyvarékas)

44 Az áilatok Dömötör napi behajtásának szokását Szabadfalvi József vizsgálta meg.

45 Ezt, az utóbb már teljesen mulatozássá vált szokást korábban számos kultikus elem szőtte át. Maga a katolikus egyház is, Szent Demeter alakjának megalkotásával nagyban terjesztette a kultuszt. A földművelés termelő munkáját is át- meg átszövik hasonló kultikus megnyilatkozások. A legfontosabb és a leglényegesebb, okszerűen is, az egész termést befolyásoló munkák közül kristályosodtak ki ezek a szokások, hiedelmek. Közülük is kiemelkedik a szántás és vetés munkájához fűződő gazdag hiedelemanyag, hiszen az időjáráson túl, e munkafolyamatok jó vagy rossz elvégzése határozza meg elsősorban az egész munka eredményét. Büttösön, Abaúj megyében Zupkó Béla részletesen leírja, hogy az első szántáskor az eke elő egyik szára elé néhány méterre egy tojást teltek. Ha induláskor nem tört szét, akkor kivitték a mezőre és elföldelték az első barázdába. Bő termést vártak e cselekedet helyes elvégzése után. (Büttös)

45 Erdélyben ismeretes az eke megfürdetésének szokása első szántás előtt.

4,s Tavasszal a mezőre először induló gazdát az asszonyok vízzel locsolták le, hogy egész évben jó termést hozzon a föld. ÍKisar) „Mikor édesapám vetett, mikor indult feleimelte a kalapját magasra és azt mondta: »Uram, Jézusom segíts, hogy iminden szem; kikeljen!« Aztán letette a kalapját maga mellé és az első barázdától kalap nélkül vehette. Mikor visszatért a barázdából, akkor vette föl." (Zagyvarékas)

47 „A vetést különböző szokások kísérték. A vető ember először kereszt alakban hintette el a szemet. Munka közben nem beszéltek, mert az a hiedelem tartotta magát, hogy így a kender magasra nő. Amikor a vetést befejezték, megemelték a kalapjukat. A hazatérő vetőembert rántottéval várták, hogy szép sárga és foZyó/camentes legyen a kender." (Baskó, Mogyoróska)

48 ,.Az sem közömbös, hogy miből vetnek. így Göcsejben és a Jászságban egyaránt új cserépfazekat ajánlanak erre a célra. Az utóbbi helyen a vetés befejezésekor el is törték, hogy a kukorica nagyra nőjjön és jó termést hozzon."

49 „A Bácskában és a Szatmár megyei Penyigén a vető a napba néz, hogy minél több piros kukoricacső legyen a vetésben."

50 A növényápolás kevés hiedelemmel párosul. Mivel a magyar mezőgazdaság szemtermelő volt, s a vetés után kalászosok nem szorulnak komolyabb ápolásra, a velük és a hozzájuk fűződő munkákhoz az aratásig 44 CS. PÖCS ÉVA: Zagyvarékas... 156. 45 SZABADFALVI JÓZSEF: A gazdasági év és az őszi pásztorünnepek. MésH I. (1954) 19—61. 46 ZUPKÓ BÉLA: Termékenységvarázslás Abaújban az első szántáskor. Eíhn. LXVIII. (1957) 631—632. 47 CS. PÓCS ÉVA: Zagy varékas . . . 143. 48 FLÓRIÁN MARIA: A kender feldolgozása a Zempléni Hegyvidék középső részén. MésH Vili. (1966) 159—180.; 160. 49 BALASSA IVÁN: i. m. 149. 50 U. o. 138