Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

A magyar társadalom hierarchiájában legalul elhelyezkedő jobbágy— paraszti réteg nemcsak nyersáru-termelő, földművelő jellegével különül el a társadalom egészétől, hanem sajátosan egységes világával is. A parasztság, a többi társadalmi réteg nézőpontjáról szemlélve egységesnek tűnik, holott jól tudjuk, imilyen nagy szakadék tátong pl. a nagygazda és a zsellér között. Ezen egység látszata nem a földművelő jellegből táplálkozik, hiszen a parasztságnak vannak bizonyos kisipart űző jellegzetesen paraszti rétegei (pl. falusi kovácsmesterek, kerékgyártók, a népi ízlést kiszolgáló szabók, vargák, fazekasok stb.), akiket a néprajztudomány is — foglalkozásuk dacára — a paraszti társadalom részeként szemlél. De 'megtalálható itt a szabad bérmunkások (pl. kubikosok) rétege is, akit a szociológia, történettudomány, a néprajzzal együtt szintén a paraszti társadalom részének tekint.

1 A vagyoni, foglalkozási differenciáltságon túli egység a paraszti társadalom életének, hagyományainak, szokásainak azonosságáéban rejlik. Minden olyan réteg, amely a paraszti közösség szokásait magára nézve valamilyen formában kötelezőnek tartja, az vagyoni vagy foglalkozás nélküli különbsége ellenére része a jobbágy—paraszti társadalomnak. Pl. a matyó települések népe csak azt tekinti matyónak, közéjük valónak, azaz parasztnak, aki imatyó népviseletben jár. Aki kivetkezik, nemcsak ruhát változtatott, de többé nem vonatkoznak rá a társadalmi szokások sem. A kivetkezés egyenlő a paraszti közösségtől való elszakadással.

2 A népviseletben pl. nem tükröződik a vagyoni különbség, csupán a nem és kor szigorú kategóriái. A társadalmi differenciáltság csupán a viselt darabok mennyiségében mutatkozhat meg, de a viselet formai hagyományai nem változnak meg a móddal.

3 A beregi Tiszaháton pl. a nagypénteki és húsvéti szokásokban, a táplálkozásban 'megfigyelhetők a rétegződés okozta különbségek, de a szokások valamilyen formájával valamennyi, a faluközösségbe tartozó réteg él. A falusi kisiparosok, akik leginkább változtattak a szokásokon, csak úgy lehetnek közvetítők a parasztság és a fölöttük élő rétegek között, ha a szokásokat alapjaiban maguk is követik.

4 ,. 1 EílDEI FERENC: A magyar paraszitársadalom, Bp. é. n.— c. munkájában a paraszt fogalom különböző értelmezéseit veszi sorra, azzal a céllal, hogy tisztázza jelentéstartalmát. Az egyes meghatározásokat csak részleteredményeknek tekintve, valamennyi jellemző vonását egyesítő meghatározásba, vagy inkább körülírásba foglalja össze. Az, hogy a parasztságnak ilyen sokoldalú jellemzője van, az említett sajátos életformából következik. 2 GYÖRFFY ISTVÁN: A matyók. NNy. I. (1929) 137—160. 3 Ezt maga a háziipari előállítás is indokolja. Magának mindenki tetszése szerint hímezhetett, tetszés szerinti felületen, s mivel mindenki maga szőtt, hímezett, külső megnyilatkozásaiban inkább a tehetség befolyásolhatta a viseletet, mint a mód. Jobban a szűcsök^ szűrszabók készítette felső, díszes ruhákban mutatkozott meg módbeli különbség. 4 SZABÓ LÄSZLÖ: Húsvéti tojások a beregi Tiszaháton. Ethn. LXXIV. (1963) 225—247. — U. ő: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton. 129—139. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. IV—V. (1961—1962). 1964. 125