Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

egyéb írás létrehozását rendeletileg előírták, viszonylag ez a munkaszervezeti forma a legismertebb. Az irodalom zömében történeti jellegű, de kívülük szociológiai és néprajzi tanulmányok egész sora ad pontos képet történeti kialakulásáról, társadalmi alapjairól, működéséről, alkalmazási területéről stb. Mi a továbbiakban szétválasztva az állandó és időszaki bérmunkások csoportját, vázlatos áttekintést adunk a jobbágyfelszabadítás utáni bérmunkarendszerről, saját gyűjtésünk és az irodalom felhasználásával. Inkább a munkaszervezet arányait, más típusokhoz való viszonyát, a parasztgazdaságban elfoglalt helyét igyekezve feltárni. Állandó bérmunkák E körbe tartoznak a gazdasági cselédek, béresek, szolgák, tanyásokFeladatuk volt az, hogy a gazdaság folyamatos munkáiban részt vegyenek vagy az alkalmazási területtől függően esetleg egy egész egység (tanya) valamennyi munkáját ellássák. A gazda és a szolga között létrejött megállapodás szerint éves szerződést kötöttek, amelyet kezdetben csak szóban, később írásban is szentesítettek.

232 K, Nagy Sándor 1907-ben megjelent munkájában így határozza imeg a cseléd fogalmát: „Cselédnek nevezzük azt, aki szerződéssel kötelezi imagát arra, hogy másnak a részére személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít bizonyos meghatározott időre. Némely helyen a férfi cselédet: szolgának, a nő cselédet: szolgálónak nevezik még ma is. A cselédek kétfélék: belső cselédek, akik a háztartásbeli, és külső cselédek, akik a gazdasági munka teljesítésére vállalkoznak."

233 A cseléd-gazda viszonyt számtalan rendelet szabályozta,, egyszer kedvezőbb, (másszor kedvezőtlenebb feltételeket biztosítva.

284 A cseléd lényegében beletartozott a családi munkaközösségbe. A parasztgazdával együtt dolgozott, s a hiányzó családi munkaerőt helyettesítette. A cseléd, a család munkaképes tagjai és a földtérület nagysága közötti egyensúlyt teremtette meg a gazdaságban. Ahol elegendő munkaképes családtag volt, ott cselédet nem tartottak. A gazdaságban betöltött szerepére vonatkozóan az előbb idézett munka példáját említem: „Csala Julcsa mindenes szolgálónak áll Bére András uramhoz, kötelessége sütni,, mosni, tehenet fejni, minden házi munkát végezni, de ki van kötve az is, hogy tartozik külső dolgokat is végezni, p. o. gyűjteni, kapálni."

2135 A cselédkönyvek leggyakoribb bejegyzése a munkakör meghatározásánál — a „'mindennemű munkálkodás és mindennemű jószággal való bánás" — is következtetni enged a cselédek mindenességére, gazdaságban betöltött fontos szerepére.

23

'

6 A férfi cseléd, amennyiben nemi önálló tanyás gazdaságot vezetett, a gazda házánál lakott. Szállása az állatok gondozása miatt az istállóban 231 Protocollum Jászdósa. I—II. (1739—1882) SZÄL. — A jászdósai jegyzőkönyvek szinte kizárólag pásztorszerződéseket közölnek. 232 Részletesen a szerződést először az 1898. II. te. szabályozta a szerződések formáját. Korábban csak az állandó bérmunkások és a munkaadók között kellett írásban foglalt szerződést kötni. 233 K. NAGY SÁNDOR: Gazda és gazdasági cseléd. Bp. 1907. 7. 234 Legkiszolgáltatottabb helyzetet az ún. rabszolga törvény fogalmazta meg. 1898. II. te. 235 K. NAGY SÄNDOR: i. m. 8. 236 F. Kovács Sándor cselédkönyve. SZÁL. 1479. Cselédkönyvek. Turkeve. 114