Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

réteg helyhezkötése igen fontos a gazdák számára az egész Hármas Kerületben, Kunhegyesen pl. a XVIII. század végén a tanács a szegények feketehegyi kiköltözését ezért akarja minden erővel megakadályozni, de tehetetlen velünk.

207 A tanyásodás még nagyobb lendületet ad a bérmunkások alkalmazásának. A távoli területek megművelését a városban élő gazdák csak úgy biztosíthatták, hogy bérért elszegődött családokat költöztettek ki a tanyaföldekre, hogy a földművelés és állattartás valamennyi munkáját elláthassák. Ez az egész Alföldön általános és a tanyák számának növekedésével egyenes arányban álló jelenség.

228 A Hajdúságban szintén egyik fő célja a birtokosságnak a városi szegénység munkaerejének biztosítása. 1805-ben pl. Hajdúböszörmény Jászberényhez hasonlóan belső munkavállalásra kényszeríti a zselléreket, különben valamennyiük „háza eladattatik, télére sem, fogadtatik be a városba."

229 Itt nemcsak a (munkaerő megkötése, de a tanács által előre megszabott alacsonyabb bér is ellenszegülést váltott ki. Debrecenben irtár a XVIII. század elején körvonalazódik a bérmunkából élők számaránya a város társadalmában, s ez az arány hosszú ideig változatlan marad.

230 A XVIII. században tehát a bérmunka a földművelésben jelentős munkaszervezeti típussá válik. Az állattartásban, a puszták nagy távolsága miatt, a bérért felfogadott pásztorok közös felfogadása a török időben szinte kizárólagos jelentőségű volt. A XVIII. század békésebb viszonyai között a közös pásztoríogadás már kiteljesedik a jobbágylakta részeken is. A családi őrzés, legeltetés háttérbe szorul, s szinte téli időszakra korlátozódik.

231 A fenti adatok is igazolják, hogy imár a jobbágyfelszabadítás előtt nagy jelentőséget kapott az Alföldön a bérmunka. De egyúttal kivehető a bérmunka feudális környezetben való alkalmazásának legfőbb korlátja is: a tőkehiány. A gazdáknak szükségük volt az állandó vagy időszaki bérmunkásokra, anyagi erejük azonban nem állt arányban ezzel az igénnyel. Ezért igyekeztek kihasználni a feudális társadalom adta jogi lehetőségeket és rendeleti úton, a tanács földesúri jogainak érvényesítésével kötötték meg a lényegében szabad elemeket. Ez a joggyakorlat a verseny, a konkurrencia elkerülését szolgálta. A bérmunkások két alapvető típusa már ekkor körvonalazódik: állandó és időszaki bérmunkások. A gazdák a folyamatos üzemmenet vagy a tanyaföld megművelésének céljából állandó bérmunkásokat, cselédeket, tanyásokat alkalmaznak, akik hosszabb ideig, előre (megszabott bér fejében részt vesznek a gazdaság valamennyi munkájában. A nagyobb mezőgazdasági munkák idején, amennyiben az állandó alkalmazott és a család nem végezheti el a gazdaság minden imunkáját, időszaki bérmunkásokat alkalmaznak. E kettős munkásalkalmazási rendszer később, a jobbágyfelszabadítás után még határozottabban körvonalazódik, s szinte napjainkig változatlanul megmaradt. A jobbágyfelszabadítás utáni bérmunkarendszer irodalma bőséges. Mivel egy idő után közjegyző előtt kötött szerződés, cselédkönyv vagy 227 SZABÓ LAJOS: i. m. 13—39. 228 BALOGH ISTVÄN: Az alföldi tanyás gazdálkodás. 429—479. [Szabó István (szerk.) : Ä parasztság Magyarországon, a kapitalizmus korában. 1848—1914.] Bp. 1965. — T.ásd még a tanyához: ERDEI FERENC: Magyar tanyák. Bp. é. n. — JANÓ ÁKOS: Kiskunhalas ... — El munkák részletesebben szálának e kérdésről. A tanya bővebb, ^elsősorban kis régiókra kiterjedő irodalmát szükségtelennek tartom most felsorolni. 229 Protocollum Hajdúszoboszló, i. m. 2. 230 BALOGH ISTVÁN: Cívisek társadalma. Debrecen, 1946. 40. 113