Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

került ki. Másfelől ez a vidék már ebben a században és a múlt században is nagyszámú időszaki mezőgazdasági munkást bocsát az Alföldre. A nagy «munkaerő-vándorlás, az ipari üzemek, építőipar felé csak 1945 után indul meg. így a vagyontalanok jelentős része odahaza talált, ha nem is fényes, de tűrhető munka- és életfeltételeket a terület speciális viszonyai között. Mivel itt a birtokosok, de még a parasztgazdák is, sokkal szerényebb anyagi erővel rendelkeztek, mint az alföldi nagyparaszti gazdaságok, a bérmunkások foglalkoztatására alig volt lehetőség. Ezen a területen ezért az állandó cselédek és bérmunkás alkalmazottak rovására igen erőteljesen kifejlődött a ledolgozást rendszer. A nagyobb birtokosok úgy igyekeztek maguknak munkaerőt lekötni, hogy részes művelésre adtak földet vagyontalanoknak, s így részben kölcsönös munkaviszonyba kerültek •egymással, részben a földbér fejében munkaszolgáltatásokat kötöttek ki. Ez a szervezeti rendszer jellemezte a társasmunka szervezete mellett a vidéket. Míg a társasmunka a középparaszti (5—20) holdas gazdasagok munkaszervezete volt, addig az alkalmi vagy részes műveléssel összefonódó ledolgozási .munkaszervezet a nincstelenek és a nagyobb (25—50— 100 holdas) gazdák körében terjedt el. Mivel ez a munkaszervezeti rendszer hasonló volt a hegyvidéki anár ismertetett formához, s attól semmiben nem különbözött, hiszen kialakulása után ott is a társasmunkával együtt alkották a paraszti gazdaságok jellegzetes 'munkaszervezetét, erről itt nem ejtek szót, csak néhány rövid, különböző munkákra vonatkozó példával világítóim meg lényegét •és a hegyvidékivel való azonosságát. „Nekem 13 hold szántóim volt, 6 hold rétem, 8 hold erdőm és legelőm. A vetésterület így oszlott ínég legutóbb: 6 hold búza, 2 hold árpa, 2 hold zab, 1 hold kukorica, 400 négyszögöl répa, 400 négyszögöl krumpli, 200 négyszögöl kenderföld, a többi lucerna, lóhere. Régebben még ugart is hagytunk. Ha a feleseimmel nem tudtuk elvégezni az egészet, képeseket fogadtam. Nekem egy, régebben két képesem is volt." (Szalonna) „Aratni mindig a részes aratott. Keperészt kapott érte 1 holdért 1 mázsát. Magyar holdban számoltak. A kepés harmados krumpliföldet kapott." (Édelény) „Nagyobb gazdáknak harmadosai voltak. A gazda adott neki valamennyi földet és így állandó munkaerőt nyert. A harmados bizonyos munkáknál köteles volt a gazdának segíteni, így kapálás, aratá<", hordás, gépelés munkájában. Ilyenkor nem ingyen dolgozott, hanem mindig rendesen részt kapott. Azért kötötték csak ki ezeket a munkákat, .mert ilyenkor a harmados (meghatározott és előre kikötött részért a gazdánál volt köteles ónunkat vállalni. A gazda így állandó munkást kapott, akit ismert. A viszony jó volt közöttük. Volt, hogy a harmados megszorult és előre kért pénzt a gazdától. A gazda adott neki. Mikor a gazdának szüksége volt munkásra, mindig a harmadost hívta. Ez a harmadosnak is jó volt, mert mindig kapott munkát." (Matolcs) Ez a 'munkaszervezeti rendszer, melynek lényege az állandó munkaerő lekötése és bizonyos kézi munka a földbér és igás 'munka fejében, nem öltötte a kizsákmányolás jellegét magára. A társasmunka szervezetben meglevő igás-gyalogos visszasegítési arány erre is vonatkozott. A társasmunkák arányai befolyásolták a részesművelést is, és a gazdák nem léphettek fel a szokásjoggal nem egyeztethető követelésekkel. Mivel a legnagyobb nincstelen réteg a Nyírségben élt, ez a munkaszervezeti típus itt volt a legerősebb, fölé emelkedett, éppen az érintett réteg nagy száma miatt a társasmunkákénak. 103