Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

nitás jelentősége már igen leszűkült és a XIX. század végére Közbirtokosság néven gazdasági tényezővé formálódott. A vezetés áttevődött a tanács egyedüli hatáskörébe. A várossá alakulás után a tanács munkakörét megosztották és külön megalkották á tanácson belül a kis tanácsot és a bíróságot, mély utóbbi a városi életforma alatt a ,,Nemes Madarasi Törvényszék" nevet viselte. A XVIII. század utolsó negyedében annyira megszaporodott az adminisztrációs és egyéb ügyviteli intézkedés, hogy az addig tisztségben álló főbíró, másodbíró, főjegyző, aljegyző tisztségén túl a pénzügyi és gazdasági ügyek vitelére külön munkaerő beállítása vált szükségessé. 1792-ben percep tor okát, inkasszátórókat és ökonomust véglegesítettek és az összes pénzügyi szolgálatban állókat rendszeresítették. A község-gazda, vagy ökonomus mellé a majorságban majorost, a kocsmák ellenőrzésére borbírót, mészárszékek mellé székgazdát, malmokhoz malomgazdát állítottak. Árvaügyekben az árvák kurátora, egyházi ügyekben pedig az egyház kurátora intézte az ügyeket. A vásárok zökkenőmentes forgalmát a vásárbírák biztosították és a jövedelemről külön számadást vezettek. Az osztályellentétek éleződése folytán előállott helyzet szükségképpen létrehozta a községi vezetők és államhatalmi képviselők elleni mozgolódások megfékezésére irányuló szervet. A régi tizedesek, vachterek, hajdúk szolgálatán túl a XVIII. század végén 2—3 tanácstagból álló bizottságot szerveztek. E bizottság élén a politiae inspector állott. Hivatalát a várossá fejlődés után méginkább megerősítették. 1804-ben pl. minden héten jelentést kellett adni a tanácsnak a lakosok viselkedéséről, beszédjéről s* arra kellett vigyázniok, hogy a lakosok nem szólnak-e becsmérlőleg a helység bírák, a magistratualis tisztek, királyi tisztek vagy a király ellen.

6 E hivatal feladatai közé tartozott a csíkász, halász és vadásztársaságok feletti felügyelet, valamint az ipar és kereskedelem ellenőrzése is. A XIX. század második felében a politikai felügyelő helyét a csendbiztos foglalta el, akinek a helység hadnagyon, és ármás hadnagyon kívül egy pusztázó hadnagy is szolgálatában állott, kiket az éjszakai patrolok és vigyázók erősítettek. A tisztségviselők választási rendje hagyományként maradt a kialakuló városi életre, de lényegesen korlátozott keretek között, A választást a redemptusok ragadták magukhoz és irredemptusoknak nem engedtek befolyást. A redemptusok választották meg a bírókat, jegyzőket, városi gazdát és a különféle ügyintézőket a Jászkun kerületi esküdt, commissárius jelenlétében. A kisebb hivatalokra való választás a tanács jogkörébe tartozott. Az első rendű tisztviselők és a tanácstagok, illetve senatorok alkották együttesen a városi ta90