Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

.NAGY KUN MADARAS" MINT VÁROS (1796—1876) A MEZŐVÁROSSÁ ALAKULÁS TÉNYEZŐI 1. A parasztpolgári fejlődést elősegítő tényezők A redempciós földosztás mélyreható változásokat hozott a község lakóinak életében. 1796-ban a redemptus gazda réteg örökös birtokba vette földjeit, mely intenzíven segítette az egyéni gazdaságok megerősödését, differenciálódását és megteremtette az alapot a mezővárossá alakuláshoz. A fejlődésnek indult parasztpolgári község vezető osztálya a faluközösség maradványainak felszámolása közben a városi gazdálkodást az országos viszonyok hatása alatt a földesúri, feudalista képletű majorsági gazdálkodás keretei között kívánta megvalósítani. Ennek érdekében a földközösségből megmaradt és ki nem osztott földeket majorsági kezelésbe vette, a községi beneficiumok, közös haszonvételek, közlegelők jövedelmeit pedig a község fejlesztés anyagi alapjainak lerakására fordította. A község háztartási jövedelme az 1760-as években kezdett növekedni s a századfordulón elérte a 8000 Ft-ot. Tőkegyűjtésre^ törekedtek. Pénzgazdálkodásuk olyan mérvű volt, hogy kölcsönt tudtak adni belőle. 1761-ben például Mária Teréziának 700 Ft-ot kölcsönöztek. 1794-ben 3859 Ft volt pénztári maradványuk, 1798-ban pedig 4771 Ft. Bevételi tételeik között volt: a csapszékek, mészárszékek jövedelme, a majorsági gazdálkodásból származó gabona, széna, ló, szarvasmarha, sertés s különféle bőrök eladásából származó bevétel, valamint a széna, nádvágás és a malmok jövedelme. 1804-ben a csapszékek és mészárszékek jövedelme 2800 Ft, 1806-ban 3500 Ft, 1809-ben 4515 Ft volt. A gabonából, szénából, lovakból, szarvasmarhákból, sertésekből, bőrökből való bevétel 2000 Ft körül mozgott. 1818/19. gazdasági évben pl. 2240 Ft 03 krajcár volt. A község 9 malmának haszonbérei meghaladták az 1000 kila gabona bevételt. Majorsági gaz07