Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

hói és téglából vegyesen építették. Másodrendű házak vertíaiúak, a harmadrendűek pedig nádból fonott, sárral tapasztottak voltak. 1760-ban a házak 83%-a viskószerű. Lakóház építésben csak néhány redemptusnak sikerült élre törni, a redemptusok nagyobb része és az irredemptusok szegényes otthonnal rendelkeztek. A lakóházépítésben a fejlődést az jelentette, hogy nemcsak egy szobát építettek már, hanem mellé konyhát és kamrát toldottak, a házak elejére tornácot húztak. A módosabbak két szobát építettek és a tornácból nyíló pitarral bővítették a lakást. Az építkezések színvonalbeli emelkedése a század végére javult. 1785. május 24-én a Tanács a fakémények megszüntetését elrendelte s téglakémény húzását kötelezővé tette.

49 A házak körüli kerítés csak a XVIII. század második felében kezdett divatba jönni, még 1794-ben is sárral tapasztott nádfal, vagy vertfal volt nagyobb részben a kerítés. Szokás volt a líceumból ültetett kerítés is. Ivóvíz ellátás nagyon kezdetleges volt. Az udvarokon nem voltak kutak. A községben 4 ásott kút szolgáltatta az egész községnek az ivóvizet: a Kis kút, Csárda kút, Rabatin kút és a Bika kút. Itatásra 14 kutat használtak s külön kút volt ásva a tűzoltás céljára, mely a piactéren állt. A kútépítési technikájuk primitív fokú volt. A XVIII. század eleji négyszögletes náddal bélelt kutat, a szálfákkal erősített falú váltotta fel. Téglából csak a XIX. században készítettek kuLcliCcií. A községet körülvevő hatalmas vizek miatt hidak építésére állandóan szükség volt.

50 A század végén hat forgalmas híd volt Kunmadarason, melyen át bonyolódott le a község élete. Legfontosabbak voltak azok, melyek a kereskedelmet segítették. Legnagyobb forgalom a Liphec gáti hídnál hullámzott. Ez volt a Pest-Debrecen közötti útiforgalom átkelőhelye. A Temető híd a Karcag felől jövő forgalom, az 1799-ben felépült "Újvárosi híd a Füred felé vezető út összekötő hídja volt. A lakosság élelmezése, a lisztkereskedelem fokozása érdekében lendületes előrejutás állott be a malomipar terén. 1720 és 1798 között a malmok száma 5-re emelkedett. Ezek a malmok még szárazmalmok voltak, melyeket fokozatosan alakítottak át szélmalmokká. Olaj ütő a Csárdánál és Temető mellett dolgozott. A lakosság tüzelő ellátása nem okozott gondot. Gazzal, náddal, gallyal fűtöttek a beépített kemencékben. Igen divatos volt a lábbal formákba taposott gané, vagy tőzegtüzelő. Világításuk primitív fokról nagyon lassan lépett előre. Az olajmécsest csak a módosab79