Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

csapatai és a kun csapatok a túlerővel szemben tehetetlenek voltak. Visszavonulásuk Balmazújváros felé történt.

69 A kuruc szabadságharc első felében a nagykunságiak Bakó kapitány parancsnoksága alatt a Tisza mentén Jászkisér, Törökszentmiklós, Hatvan, Vác körzetében lelkesen harcoltak. Bakó kapitány halála után lelkesedésük alábbszállt. Többször fordultak a Fejedelemhez szabadságjogaik védelme érdekében. A nagykunok privilégiális szabadságuk biztosítása reményében csatlakoztak a Fejedelemhez és az ország függetlenségének kivívása másodlagos volt számukra. A szabadságharc második felében Károlyi Sándor a nemesi hadvezetés felsőbbségét éreztette velük, s mivel ezt nem akarták eltűrni, szétosztotta őket csapatai között, mert veszélyesnek tartotta a népi kurucság egy tömbben való hadakozását. A nagykunsági kurucok Károlyi Sándorral való első összeütközése 1708-ban történt meg. Ekkor kiderült, hogy a nemesi hadvezetés és népi kuruc mozgalom nem tud megegyezni. A hadseregen belüli társadalmi ellentétek kezdték háttérbe szorítani a függetlenségi harcot. A kunok érdekeltsége csökkeni kezdett a szabadságharcban. Nem látták biztosítva szabadságukat, védelmüket, privilégiumaik megtartását. Maga a Fejedelem tisztán látta a helyzetüket és panaszukra 1708. május 4-én Károlyi Sándorhoz intézett levelében megvédelmezte őket és megtiltotta, hogy kuruc tisztek szétosszák őket: „szegény Bakó kapitány is csoportosan tartotta őket és fegyverkedett vélek . . . semmi rekrutázó, avagy hadkergető tiszteknek nem lehet szabadságában, ezeknek elosztásuk."

70 A hadba vonult nagykunsági katonák családtagjaik a rakamazi táborban falvak szerint külön bíró vezetése alatt éltek. Faluközöségi életüket fenntartották. A szabadságharc bizonytalan kimenetele, az élesedő osztályellentétek, privilégiumukban való korlátozások a rakamazi tábor nagykun lakóit is elkeseredetté tették, mert jobbágyként kezelték őket. 1710-ben a beszolgáltatásokat megkövetelték tőlük. Kérésükkel akkor már hiába fordultak a Fejedelemhez, addig megtapasztalt kegyességét nem érezték. A Fejedelem ugyanis nem akart szembehelyezkedni Szabolcs vármegye nemességével. Inkább a vármegye instancia ját vette figyelembe. Önodról a vármegyének azt írta, hogy a rakamazi kunokat nem tekinti olyanoknak, mint más bujdosói hívei, mert azok már Rakamazon oekonomiájukat űzik, önálló közösségi életet élnek. Ezért hát, engedélyt adott a vármegyének ,,az Rakamazon megtelepedett kunsági lakosok quartélyaikat azonnal tollal ja", azaz tiltsa le, ha nem engedelmeskednek.

71 Mindennapi szükségeik és szegénységük miatt nem tudtak a vármegye követelésének eleget tenni, nem tudták tartozásaikat ren40