Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

hogy a Nagykunságon alig találunk adatot a kereskedelemre és az áruforgalomra. Az elnéptelenedett területre nem szívesen mentek a görög kereskedők. Csak a karlócai békekötés után merészkedtek újra errefelé. Biztos adatokat csak a Rákóczi szabadságharcot befejező szatmári békekötés után találunk a kereskedelem megindulására. A nép tehát rá volt kényszerítve a háziipar művelésére s ez a kényszerhelyzet erős gátja volt az ipari fejlődésnek. A céhes iparig is a török idők végén jutottak el nagyon kezdetleges formában a nagyobb városokban. Madarasnak nem volt céhes ipara a szatmári békekötés előtt. Utána pedig csaknem egy évszázadra volt szükség, hogy fejlődésben utolérje a korabeli magyar viszonyokat. A demográfiai viszonyokat vizsgálva még jobban megértjük a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi élet nagymérvű hanyatlását és visszafejlődését. A török hódítás kezdetén a mai Kunmadaras határán települt három falu népesedési viszonyai egyenlő nívón voltak az ország más falvainak adataival. A török uralom végén viszont a lakosság lélekszáma tragikusan megcsappant. Az egész Nagykunságon 1699-ben 197 családot talált az összeíró. Ugyanakkor a Jászságban 3560, a Kiskunságban pedig 4491 a családok száma. Madarason 30 család maradt meg, amit a Madarasra húzódott, környező községek meggyérült lakosaival együtt kell értenünk. A török uralom első éveiben a népesedési viszonyok csak eltolódtak egyik községről a másikra. így 1571-ben Madarason 26, Kápolnáson 39, Fábiánkán 20 család lakott. A török fejadóra való összeírás után némi változás észlelhető. A természetileg védettebb Madaras 1572-ben 34 családra növekedett, Fábiánkán szintén növekedett a családok száma. Kápolnás családai pedig 34-re fogytak, öt év múlva 1577-ben nagyobb változások észlelhetők a népesedésben. Most már, a szolnoki szandzsák bég hűbérbirtoka Fábiánka kezd vezetni megszaporodott népességével. Madaras márcsak 18 családot, Kápolnás csak 24 családot számlál, ugyanakkor Fábiánkán 34 család lakik. A közeli nagykunsági székhely Kolbáz 57-es család létszámáról 1587-re 19 családra csökkent. Eger elfoglalása után előállott kritikus háborús helyzet, a felvonuló hadak pusztításai az egész Nagykunság képét megváltoztatták. A lakosság nagy része elmenekült. Egyedül Karcagon és Madarason maradtak néhányan. Az egész Nagykunságon nem volt több száz családnál. Madarason 20 család lakott. 1669-ben Karcag pusztult el és Madaras lakóinak számát 6—8-ra becsüli egyik vidéki történetíró.

53 1675-ben a vármegyei adólajstromban Kápolnás 4 Ft, Madaras 3 Ft-os kuntaxával szerepel. Madaras népességi viszonyairól 1699. évi összeírás adja az utolsó számot. Három faluból (Madaras, Kápolnás, Fábiánka) megmaradt 34