Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

dék, folyóparti változásai is elősegítették a közigazgatási határ kialakulásánál Madaras lakóinak Kolbázszékhez csatlakozását. Valószínű Turkeve lakói is ezidőben csatlakoztak a székhez.

7 A Tisza meder változása földrajzi tényezőként hatott. A tiszai árterületek a kiséri határral való érintkezést nehézzé tették s így Madaras könnyen elszakadhatott a jászsági kerülettől. A csatlakozás előnyt jelentett a széknek is. Közös erővel sikerült kiterjeszteni hatalmukat a kiséri földesúr birtokaira, legelőire. 1477. február 8-án kelt Kállay János kiséri földbirtokos tiszttartója leveléből kiderül ez. A levél arról panaszkodik, hogy a kolbázszékiek kaszálják rétjeit. A kunok ispánja közbelépésével sikerült Kállay Jánosnak felerész szénáját visszakapnia.

8 Madaras falut a XV. század végétől számíthatjuk nagykun községnek. Csak censust és tegzespénzt fizettek és az összes országos adó alól a köznemesekhez hasonló mentességet élveztek. A király még azt sem engedte meg, hogy az udvari helytartók élelmiszer szolgáltatásra kötelezzék őket.

9 1479-ben a hadjáratokban szerzett érdemeikre tekintettel kapitányaikat örökre felmentette minden adózás alól. Megerősödésüket a privilégiumok elősegítették. A kolbázszéki falvak számban meggyarapodtak és határaikat sikerült bővíteni. Földesúri hatalommal szemben kommunitásaik eredményesen harcoltak és az elfoglalt területeket sikerült megtartaniuk.

10 Mátyás halála némi visszaesést hozott a nagykunsági falvak életében, gazdasági viszonyaik addigi fejlődésében. Privilégiumaikat a hatalomra került lisztek megnyirbálták. A központi államhatalom meggyöngülésével a főúri hatalom erősödött és a királyi tisztek is szerettek volna birtokjogokat szerezni beosztott területeiken. Nem sikerült ez a ténykedésük a Nagykunságon. Ulászló 1492-ben megengedte a nagykunoknak, hogy szálláskapitányaikat újra maguk válasszák, majd 1503. és 1505. években megismételte a Mátyás király által adott kedvezményeiket s elrendelte, hogy tisztjeiknek csak királyi jóváhagyásra adjanak élelmet.

11 Ügylátszik, hogy Ulászló a rendi reakció erősödése közben a kunokra, jászokra kívánt támaszkodni a lengyel, Habsburg és török, valamint Újlaki Lőrinc és a délvidéki felkelés elleni harcaiban, hogy a központi hatalmát megtarthassa. A feudális nagybirtokosok a központosítási törekvéseket azonban lerombolták, eredményeit javarészt tönkretették. A köznemesség is azért harcolt, hogy a hatalmát biztosítsa. A király erőtlenné vált, hiába igyekezett a kunok szabadságjogait biztosítani, jogaikat megvédeni. Ulászló privilégiális engedményei ellenére bizonytalanná vált a nagykunságiak, köztük a madarasiak helyzete. Romlásukat előidézte a központi hatalom meggyöngülésén kívül, háborúskodások okozta létszám csökkenésük, 1505-ben az inség, 1511-ben a pestis járvány. 21