Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

MADARAS FALU TÖRTÉNETE TELEPÜLÉSTŐL A PUSZTULÁSIG A TÖRÖK HÓDÍTÁS ELŐTT (1393—1567) Madaras falu történetéről legkevesebb adat maradt ránk a török hódítás előtti időszakból. A XIV. század végéig csak pásztorkodásról, halászatról olvashatunk. A földmívelésben szabadságjogaik elvesztését látták. A rétek, halászó helyek között kevés volt a megmunkálható földterület s módjuk nyílt a földmívelés megkezdésének halogatására. így aztán szálláskapitányuknak csak a halból és az állatállományból jutott dézsma. Madaras falu inkább halászfaluvá vált, mint földmívelő, feudális keretekben élő faluvá a XV. század elejére. A királyi katonáskodási kötelezettségeik megmaradtak, szálláskapitányuk hatalmában állott a tegzes vitézek kiállítására toborzás.

1 Szálláskapitányuk uralma alatt nem volt könnyű sorsa a falu lakosságának és a katonáskodás valamint a földmívelésre kényszerítés miatt a XV. század elején állandó összeütközésre került sor. De sokkal elviselhetetlenebbé vált helyzetük, amikor a jászok és kunok bírái akarták bekebelezni a falvak birtokait hatalmas méretű magán latifundiumok alakítása végett. Dobozy Miklós 1395-ben már elfoglalta Kun egyházát, Üj szállást, Kolbazszállást, Abczikszállást, Pohamarát. Zsigmond király vetett véget hatalmaskodásának. A királyi tisztek zsarolásai azonban tovább folytak a falvakban.

2 1428-ban újabb királyi parancsra volt szükség. Zsigmond halála után megszűnt a királyi védelem, 1438-ban maga Erzsébet királynő a kun és filiszteus bíróságot berzeviczi Pohárnok Istvánnak úgy adományozta, hogy utasította Bérén, Négyszállás, Árokszállás és Apátiszálláson, valamint a másfelé lakó filiszteusokat, hogy mindenféle jövedelmet 1439. évtől kezdve Pohárnok kezéhez szolgáltassanak.

3 1438—1444. között Pohárnok István földesúri hatóságát Madaras falura is kiterjesztette. Visszaéléseit a falvak tiltakozása ellenére az 1444. évi 2* 19