Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

súlyt tartani. A bevezetett boletta rendszer révén a termelők gabonájukért részben gabonajegyet kaptak, melyet csak az adófizetésnél tudtak felhasználni. ' Az adózás átszervezése részben segítette a stabilizációt, de a behajtó közegeknek igen komoly erőfeszítésébe került a behajtás a lakosság szegénysége miatt. Pótadóval kívánták a szükséges fedezetet előteremteni, melyre jogi alapot szolgáltatott az 1886. XXII. te. 130. paragrafusa. Az infláció alatt a pótadó Kunmadarason a rendes kivetett adó háromszorosát is meghaladta. Pl. 1922-ben 566 856 Korona volt az egyenes adókivetési, mely után a pótadó 1 407 263 K. és ez évről évre emelkedett. Az adózók száma 2064 volt. Egy egy adózóra 681 Korona esett. Az adózók adókötelezettségüknek csak 65—66°/o-ban tettek eleget. Ezért kellett a közmunkát természetben elvégezni, mert pénzbeli átszámítással még inkább romlott volna az adófizetési százalék. Az amúgy is nagy terhekhez Kunmadarason új adót is vetettek ki, mely a megyei útadó, a régi királyi szolgálat pénzen való megváltása mintájára történt. Az új adó a járdaadó volt, melyet a föld, ház és kereseti adó alapján 26,5%-os előírással terveztek. 1928. évben a járdaadó 30 776 57 pengő volt. Az összes adó mintegy negyed milliót, adófizetőnként mintegy 120 pengőt tett ki. Az adók összege aránytalanul oszlott meg. Legterhesebbnek érezték a kisbirtokosok, mert kataszteri tiszta jövedelmük után fizették az adót és ez arányosan többet jelentett az 50 holdon felülieknél, mivel azoknak kevesebb volt az aranykorona jövedelme. 1933 után a kéményadó növelte a terheket. Az ország külpolitikája az 1933 utáni Olaszországgal és a hitleri Németországgal való tárgyalások, a megkötött szövetség, a revíziós tervek megvalósításának látszateredményei révén némi gazdasági előnyhöz jutott az ország és a megtorpanásból, gazdasági válságból kiemelkedés volt észlelhető, kunmadarasi viszonylatban. De ez a redempció utáni fejlődésnek, vagy akár a XIX. századi előrehaladásnak nyomába se léphet. Még a századforduló gazdasági válságokkal küzdő idejének fejlődési szintjén is alulmaradt. A világháború előtt, 1905—1912 között megépült az új községháza, két új iskola és számos gazdaház, 1912 után a kunhegyesi, karcagi és Kálvin utcai szakaszokon beton járda. Áz I. világháború után az ellenforradalmi kormányzat idején csak a járdák újabb növelésére telt a községnek, melyet a járdaadó kivetéssel hajtott végre. 1937. évben lefektetett új építkezési lajstrom adatai alapján következtethetünk a gazdasági válság enyhülésére, de még így is 1937-ben csak 7 új lakás épüléséről, 43 javításáról tudunk. A számok növekedést mutattak. 1941-ben 13 új lakóház és 72 régi ház javítására kaptak engedélyt a kérelmezők. A jobb módú lakosság kezdett kiemelkedni a gazdasági válság szo154