Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

szabadság jogainak védelme érdekében társadalmi és közigazgatási közösségbe tömörült és összességében a szálláskapitány birtokos urasága elismerése ellenére is ragaszkodott a nemesi privilégiális jogokhoz. Madaras Györgynek a kunok, illetve jászok kommunitását nem sikerült véglegesen felszámolnia, mert maga Zsigmond király is védelembe vette a kun és jász szállások népét és jogaikat. Nem engedte meg, hogy a föléjük rendelt bírák a falvakat saját uralmuk alá hajtsák. Ezzel igyekezett gátat szabni az oligarchikus méretű magánbirtok kialakulásának és a szálláskapitányok által való jogtalan kizsákmányolásnak. JEGYZETEK lDr. Benda László: A magyar Alföld őstörténete. 1928. 37—38. 2 Magyarázatok Magyarország Geológiai és Talajismeretei Térképeihez. Nagyiványi részlet. Dr. Schmidt E. R. Kunmadarasi szelvény. Geológiai és hydrologiai eredményeket összefoglalta Dr. Sümeghy József. Bp. 1937—38. A Berekkörnyéki mélyfúrások, valamint Nagyiván környéki talajtani vizsgálatok ezt igazolták. 3 Szolnoki Állami Levéltár (a továbbiakban SZÁL). Kunmadarasi anyag. 1817. évi liber fundi jegyzetei. Ugyanott levő térképtárból: Beregszászi Pál mérnök által 1817-ben készített térképről, valamint helyszíni tájékozódásból és Jenéi József, V. Szabó Imre, Szász János, V. Bérezi Miklós kunmadarasi lakosok tájékoztatása alapján lettek a dombok összeállítva, ősi elnevezésük feltüntetésével. Győrffy István: Kun halmok és telephelyek Karcag környékén. Magyar Nép. 49.. hasznos tájékoztató a népi elnevezések terén. 4 Nemzeti Múzeum leltárkönyvei eligazítanak. 1885. évi 85. tétel tiszaszöllősi csiszoltkőkori leletről, 1922. évi 82. tétel tiszaszentimrei hegyes fokú kőbalta, 1 kis kőfokosról ad számot, melyet 1922. ápr. 8-án szállítottak be. Kunhegyesen Gerenday József 1860-ban kovapalából pattintott kőbalta leletre bukkant. Kunmadarason Hatházi Imre elbeszélése szerint a Telek partofi, a hajtó út mellett egy elmúló halom maradványában arany ékszert és egy fél csiszolt kőbaltát talált. 5 A tiszapolgári műveltség Kenderesig elnyúlt. Csalog Zsolt muzeológus Kenderes határában rézkori cölöpház alapjait tárta fel s rézkori edény maradványokat. Nemzeti Múzeum leltárkönyvei is számot adnak a réz és bronzkori leletekről, melyek e környékről kerültek a múzeumba. 1887. évi 65. tétel, 1887-ben Kenderesről szállították be. Déri Múzeumban. Debrecen. Bronzkori terem 17. sz. Ezek bronzkori szerszámok: sarló, fibula, tokos véső, késpenge, egyéb bronz töredék volt. Ohat pusztán bronzkori temető urnáit tárták fel. Kunmadaras Nagyüllő északi partján szántás közben agyagedények kerültek elő hamuval telten. Ezek urnatemető nyomai. Nagymezőn is találtak Gergely halom, fabiankai részen bronzkori leleteket, a gacsai részen szintén a Pápai és Szőke tanya közelében. Nagy József, Súlymosi Imre, Szentesi Balázs, Szőke Sándor elbeszélése alapján. 6 Nemzeti Múzeum leltárköny 1886. 96. tétel. Coh. II. 456.4 jelzéssel római égetett cserép, lándzsacsúcs és egy Marcus Aurélius ezüst dénár. 7 Varjú Elemér: A tornajnemzetségbeli lossonczi Bánffy család történetéhez. Oklevéltár. I. kötet. Gyárfás István: A jászkunok története. III. kötet. Oklevéltár 33. sz. 15