Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

KUNMADARAS A KAPITALISTA TÁRSADALMI RENDBEN (1876—1945) TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 1. A századforduló (Kapcsolat a földmunkás és sziegényparasztok mozgalmával és az orosz forradalom hatása. 1876—1914.) Hazánkban a XIX. század utolsó negyedében, a kiegyezés után a kapitalista rend fejlődése meggyorsult. Kunmadarason a község életének irányítását a meggazdagodott redemptusi polgárréteg kézben tartotta. Az új ipartörvény által a céhek megszűntek. Az iparosok mint önálló mesterek épültek be a községi társadalomba és a középbirtokos gazdákkal anyagi érdekközösségbe léptek. Közösen létrehozták a Hitelszövetkezetet. A gazdák és az önálló iparosok kapitalista törekvéseivel egyidejűleg a társadalom differenciálódása tovább tartott és az egyes osztályok közötti különbség fokozódott. A kapitalista társadalom igazságtalanságaival szemben megindult forradalmi mozgalmak első hullámai nem érintették a községet. Nagybirtok nem volt, a középbirtokosok pedig a múlt század parasztmozgalmai következtében kapitalista törekvéseiket nem tudták eredményesen kifejteni. Az orosházi, kiskunsági, nyírségi, balmazújvárosi mozgalmak nem hatottak pozitív irányban Kunmadarason. A nehézségek elől a szegény parasztság a községből való kivándorlást választotta. 1896-ban Bánhegy esi Imre, Kállai Sámuel, Szél Sámuel, Szabó Sándor és még néhányan Szilágy megyei uradalmakba költöztek. Nem. sokkal később voltak, akik Amerikába vándoroltak ki, de legtöbben néhány éven belül visszaköltöztek. Az 1897. évi aratósztrájknak nem volt kihatása. A kivándorlások sem oldották meg a szegény néposztály helyzetét. A XX. századfordulóra nagyrészben elvesztették az addig tulajdonukban levő termelő eszközöket, a föld lassan kicsúszott lábtik alól 138