Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

kedden és pénteken tartották, a görög kereskedők a század közepéig kézben tartották. A helyi piac rendjét a tanács a politikai inspector felügyeletére bízta. Igyekezett a tanács a pénzbeli árucserét meghonosítani. A század elején a szükség és a pénzromlás miatt kénytelen volt a káposzta, hagyma és egyéb élelem búzán való árulására engedélyt adni, de az árakat maximálta azáltal, hogy 15 krajcár értékűnek vett 1 icce búzát. Gyümölcsöt búzáért nem lehetett értékesíteni. A házaknál való kereskedelmet letiltotta. A cserép és faedényeket csak időszakonként engedélyezte a piaci forgalomban. Az 1815. évi új pénz életbelépése után a pénzkereskedelem honosodott meg és a cserekereskedelem időszakivá szűkült le. A XVIII. századbeli gyakorlat szerint igen jelentős volt az állat és gyapjúforgalom. Juhok vásárlására legtöbbször Morvaországból jöttek kereskedők. Ismert volt közülük: Noszali Károly és Zajder János. Elvétve jártak erre juhokért Gömör megyéből. De a legnagyobb forgalmat Fischer József ausztriai kereskedő bonyolította le. — 1323-ban a kosok párja 11 Ft 30 kr., a harmadfű ürüké 10 Ft. 1839-ben harmadfű ürük 17 Ft, negyedfüveseké 18 Ft-ért kelt el. Kunmadaras fő áruforgalma juhokban volt. A legtöbb jövedelmet ez biztosította a lakosoknak. Ha az időjárási, vagy járványos viszontagságok tetemes károkat tettek a jószágokban, akkor nagy volt a nyomorúság. 1816-ban pl. 51 szarvasmarha, 19 ló, 1819 juh pusztult el a fergetegben. A XVIII. század hagyományos gyapjú termelése fokozódott. A kereskedők versenyeztek a gyapjú megszerzéséért. A lakosság szívesebben adta a csapó mestereknek, mint a kereskedőknek. A csapómesterek Veszprémből (Pintér János, Józsa János), Tatáról (Szörényi Ferenc, Fejér József csapó céhmesterek), Gömör megyei Ratkóról jártak Kunmadarasra gyapjúért. A gyapjú kereslet 1830 után növekedett. Ekkor jelentek meg a zsidókereskedők a városban. 1839-ben Kóhn Mózes zsidó kereskedőt kedvelték a lakosok. A tanács letiltotta a vele való alkut, de a lakosok titokban neki adták el áruikat. Később a tanács kénytelen volt a lakosság igényének engedni. 1860 után néhány zsidó kereskedő le is telepedett a városban és átvette a görögöktől a kereskedelem irányítását. Ettől kezdve a kereskedelem nagy lendületet vett. A céhek kényszerülve voltak időszerűtlenné vált feudális szervezetükről és termelésükről lemondani. Tudomásul kellett venniük az ipari fejlődés új útját.

40 .