Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

egyeznek a kat. holdanként! megoszlással, A kisbirtokok roppant elaprózódtak, a nagyobb birtokok pedig aránytalanul kevés család kezére kerültek. A szegény parasztság tiltakozó szava azt mégis elérte, hogy a nagybirtokosok számának csökkenésével egyidejűleg az együttesen birtokolt földterületek nagysága is csökkent. A 100 Ft-os földterülettel rendelkezőknek nem sikerült latifundiumokká növelni birtokaikat. A gazdagabb birtokosok számadatai és a többi birtokoshoz viszonyított arányszámai, valamint birtokaik nagyságának aránya 1817— 1876. között az országosan jól ismert aránytalanságot nem mutatja. 1876-ban 200 kat. holdon felüli birtokos csak 1 volt, de az sem haladta meg sokkal a 300 holdat. 2 volt 100 és 200 hold között és 12 50—100 hold között. 1817-ben még az 50-től 200 Ft-os földön felüliek 100-an voltak. Ezek mind lemorzsolódtak.

37 A 100 kat. holdon felüli birtokok számának és birtokának aránya 1817—1876. között: Év Birtok nagyság Birtokos szám Arányszám Birtokterület a többihez viszonyítva 1817 100 Ft-on felüli 18 2,2 % 11,8% 1876 100 kat. holdon felül 3 0,14% 2,4% Országosan a 100 kat. holdon felüliek a földterület 45%-át, 1000 kat. holdon felüliek pedig a földterület 32%-át tartották kézben a XIX. század végén. Kunmadarason a nagybirtok arányszáma sokkal kedvezőbb. A parasztpolgári törekvés a földbirtok növelésének szűk lehetősége miatt a mezőgazdasági árutermelés fokozására irányult. A gazdák ezért elsősorban arra törekedtek, hogy minél jobb földeket szerezzenek meg maguknak. 1810-ben az alkalmatlan földeket kiselejtezték, a kotut vagy széket kikerülték. Szöllőföldnek a határ öt részén mértek ki megfelelő területeket. Azután tanyaföldjeik közelében igyekeztek központosítani birtokaikat, majd rohamosan tanyákat emeltek és istállós állattartás révén trágyához jutván, a földeket igyekeztek javítani a terméshozam emelése érdekében. Gazdálkodási módszerükben is korszerűsítést hajtottak végre. 1817-ben kezdték meg a négynyomásos gazdálkodást, és a tanyaföldek mellett kisosztást, tengeriföldet, és ugart mértek ki. De a négy nyomásos gazdálkodási rendszer még a városi tanács ellenőrzése és irányítása alatt folyt, mely akadályozta a szabad művelest. A XIX. század elején azonban az egyénileg kiosztott tanyaföldeken már megkezdték a 124