Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

életük megromlása, leszegényedése miatti panaszuk hangoztatásának és mozgalmunknak. A mozgalom letörése érdekében a megyei kapitány helyszíni vizsgálatot tartott és Sároy-t megintette. A mozgalom résztvevőit nem sikerült kinyomoznia. A kunmadaras! bírák azt gondolták, hogy ezzel megoldást találtak és a kedélyeket lecsendesítették. Néhány esztendő múlva azonban megtapasztalták, hogy a mozgalomnak mélyen szántó gazdasági okai voltak. Az eloltottnak vélt zsarátnok három esztendő múlva újra lángra kapott. 1828. április 9-én újra megjelentek a fenyegető cédulák F. Nagy Gergely, György János és Pója nótárius ellen. Kota Györgyöt, Bérezi Istvánt és Szentesi Jánost gyanúsították, de kihallgatásuk eredménytelen maradt. 1831. évi kolerajárvány tetézte a mozgalom erejét. 1838-ban, az 1832—36. évi országgyűlési tárgyalások következményeként az elöljáróság és tanács már nem tudott kitérni a reformok elől és földreformot hajtott végre. Sajnos azonban a földreform ügyében végzett tárgyalásokból a szegényparasztokat kihagyták és a földrendezés által az ő érdekeiket senki nem képviselte.

22 A gazdasági válság mélyülését a földrendezései nem oldották meg. A városban egj^re gyakoribb lett magános házaknál tartott titkos gyűlések, összejövetelek tartása. 1843. áprilisában izgató zavarokról tudósít az egyházi jegyzőkönyv egyik hiányos lapja.

23 A városi vezetők érzékenyek voltak ekkor minden jogsértésre. 1843-ban azért tettek pl. panaszt, mert az egyház presbitériumában elfoglalt helyük a presbiteri jegyzőkönyv szerint „megválasztás" útján történt, holott ők a presbitériumban való helyüket öröklött hagyomány révén kapják. Az egyházközség kényszerülve volt jegyzőkönyvéből törölni a megválasztás szót s helyébe a beiktatást jegyezni fel Cs. Űj Mihály főjegyző és Kolosi Lajos jegyző panasztétele alapján. Félelmük nem volt alaptalan, hisz az egyházközség presbitériumának egy része már haladóbb irányzatot képviselt és a polgári egyenjogúság gondolatát ápolta. Kitudódott ez 1844. október 6-án tartott presbiteri gyűlésen, amikor is 69 folyamodó egyháztag követelte az egész lakosság befolyása által történő presbiteri választást. A presbitérium, illetve egyháztanács akkori összetételének osztálybeli megkötözöttsége e kérelemnek még ellenállt és megintette a lakosságot, hogy tilalmas gyűléseket ne tartsanak s magukat elcsábítani ne engedjék. 1848-ban azonban a folyamodóknak adott igazat s az egész lakosság választójoga alapján népképviseleti presbitériumot alkottak, melyben nagy része volt Helmeczy József lelkésznek. 1845-ben a redempció 100 éves emlékére örömünnepet rendeztek Jászberényben. Az ünneplők között Madarasról Pója Dániel főbíró, 108