Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

nal eltiltották a további prédikálástól.

18 A népet azonban nem lehetett elhallgattatni, a külföldön járt diákok, protestáns lelkészek a reformok hirdetőivé váltak és a nép sajátjává tette az eszméket. Forradalmi magatartással támogatta azokat. 1823-ban Csillag Sámuel iskolai rektor és a tanítók álltak a mozgalom élvonalában. Csillag Sámuel kemény bírálatot mondott a tanács munkája ellen, sőt azt a kijelentést tette, hogy amikor együtt vannak akkor kellene egy kád puskaporral mindnyájukat a levegőbe repíteni. Egyházközségi bíróság tárgyalta ügyét. Csillag Sámuelt eltávolították a községből. A nép szerette, ügyük felkarolóját látta benne s jóval később is megmutatta iránta való szeretetét, amikor tűzvész áldozata lett és a lakossághoz fordult segedelemért. Igen sokan támogatták.

19 Csillag Sámuel kiutasításával egyidejűleg' a tanács összehívta az összes tanítót és megtiltotta tilalmas társalkodásukat, üléseiket. Csillag Sámuel távozásával azonban a szegény nép mozgalma nem csitult el. 1824-ben felgyújtották a főbíró házát és fenyegető írásokat küldtek a tanács minden tagjának. 1824. augusztus 30-án izgalmas tanácsülés keretében mérlegelték a helyzetet. ,,A múlt napokban — tudósít az egykori jegyzőkönyv — olyan írások érkeztek, mely szerint a tanács minden tagjának házaknak meg egészségüknek fenyegetése" ismétlődött. A jegyzőkönyv beszámol arról, hogy eddig a fenyegetéseket nem vették számításba, de a főbíró házának felgyújtása miatt szigorú intézkedéseket kell foganatosítani. Egyik oldalon állt a félelmet el nem palástoló tanács, másik oldalon a titkos gyűléseken erősödő elnyomott nép. A tanács védelemre rendezkedett be. Állandó éjszakai őrséget szerveztek. 30 házanként 4—4 embert állítottak ki éjszakai vigyázásra, melyből kettő éjfélig, kettő éjfél után járt őrségen. Különös gondjaikba bízták a tanácstagokat és házaikat, hogy ott „jobban vigyázzanak."

20 A megszervezett és szigorú védekezés 1824-ben elcsitította az ellenállókat, az elégedetlenkedőket. 1825. április 12-én azonban megújult erővel sorolták fel sérelmeiket. Megfenyegették újra a főbírót s főleg F. Nagy Gergely tanácsbelit, Pója János nótáriust, Szabó József városgazdát és az Inzseniőrt. A névtelen levelek hangsúlyozták, hogy a néppel jól bánjanak, őket ne patroloztassák, mert különben tűzzel égetik meg őket. A levelekben már ott vannak a mozgalom gazdasági okai, elnyomatásuk anyagi sérelmei is. Követelik a borkimérés régi rendjének visszaállítását, a tomaji legelő árendátori terhének megszüntetését és a robotkaszálás eltörlését.

21 A tanács még mindég Sároy Benjámin lelkészválasztása körüli zavarokat látja, pedig Sároy harcos kiállása a szegény nép melletti állásfoglalást is jelentett s a lelkészválasztás annak idején csak ürügy volt 107