Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

ba. a gépházba, ahol pontos méretre gyalulják, csapolják, fúrják s csiszolják az alkatrészeket. Hatalmas a csarnok, ahová belépünk. Az emberek szinte elvesznek óriási dimenziói alatt. Alig látni a túlsó végét. Halkan duruzsolnak a csiszoló-, fúró-, vágó- és más gépek villanymotorjai. Férfi- és női munkások hajolnak a munkapadok fölé. Tizedmilliméter pontossággal kell dolgozni! A gépre is vigyázni kell! Nagy értéket jelentenek! (Az emberre vigyáznak ezek az okos gépek.) Mintha ritmikusan mozgó szobrok lennének a munkások és munkásnők. Az itt elkészült apróbb alkatrészeket a szomszédos enyvezőműhelyben nagyobb egységekké, bútoralkatrészekké enyvezik össze. Ezeket a nagyobb alkatrészeket ismét gépi megmunkálás alá veszik a II. számú gépcsarnokban (munkacsarnokban). Itt a gépek ismételten fúrják és csiszolják, és most már szerelésre kész állapotba munkálják a bútorok alkatrészeit. Innen a minőségi ellenőrök elé kerülnek, akiknek szakértő szeme azonnal észreveszi a selejtet (nem sok akad) és azonnal „kiállítja" azokat a sorból. A minőségileg megfelelő alkatrészek azután egy raktárba kerülnek tárolásra. Ezekből az alkatrészekből vételez aztán szükség szerint az asztalos- és festőműhely. Mint már előbb is említettük, a gyár jelenleg három típusú konyhabútort gyárt: a „Zsuzsi" és „Ágnes" típusúak alkatrészeit előre befestik gépi festéssel, aztán szerelik össze; az úgynevezett 145-ös típust először összeszerelik a szerelőműhelyben, és egy külön festőműhelyben kézi eljárással festik be. (A gépi festés munkaideje még felét sem teszi ki a kézi festésnekQ Mindkét festőműhelyben jobbára nők dolgoznak. Fürgék, szorgalmasak. A gépi festésnél futószalag viszi a gépbe — s festés után ki a gépből — az alkatrészt, és ha nem szedik le róla elég gyorsan, akkor felhalmozódik, összetorlódik. Nincs „álldögálás". A festőgép vezetője is asszony, Bali Zoltánné. Közvetlen modorú, intelligens munkásasszony. Csak úgy menetközben válaszol kérdéseinkre. Közben állandóan, egyenletesen, megszokott mozdulatokkal „eteti" a drága import gépet. Vigyázni kell rája, nagy baj lenne, ha elromlana. Körülbelül ezeket tudtuk megjegyezni szavai nyomán: „A Tisza Bútorgyár megszületése nagy jelentőségű esemény volt— és ma is az —-, á szolnoki dolgozónők szempontjából. Magához öleli a környék dolgozni akaró asszonyainak, leányai.-•• 33