Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

A termelés főbb mutatói (1953—1964): Év Gyártott garnitúrák Termelési érték Dolgozók száma m/Ft száma 1954. 6 460 8,732 205 fő 1955. 6 940 7,796 193 fő 1956. 7 410 8,373 171 fő 1957. 8 480 10,684 174 fő 1958. 9 108 13,383 187 fő 1959. 9 578 14,549 202 fő 1960. 12 252 22,481 236 fő 1961. 15 060 (995 festett) 29,748 289 fő 1962. 15 661 (2875 festett) 26,689 (árrendezés) 327 fő 1963. 15 045 (4764 festett) 28,235 363 fő 1964. 12 150 (10 000 festett) 29,500 393 fő (Fenti kimutatással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a feltüntetett 1962. évi forintcsökkenést — noha a garnitúrák száma emelkedést] mutat —, az akkor végrehajtott árrendezés okozta (kb. 8 %). A kimutatás viszont azt is dokumentálja, hogy az árrendezés évétől a termelési érték több mint egymillióval emelkedik évenként anélkül, hogy a garnitúrák számának növekedése arányos lenne a termelési értékkel. Inkább csökken. Ennek magyarázata, hogy 1962-től ugrásszerűen emelkedik a kereskedelemnek festett állapotban átadott bútorok száma.) Így termetté meg gyorsan az új-módszeres festési eljárás értékes gyümölcsétj Ésszerűsítés + befektetés + gyorsabb munka=többtermelés. Ez a gyár fejlődésének a „titka". 9. Az árut el is kell adni. .. „Ennél mi sem könnyebb — adja meg a választ Papp Péter, a vállalat főkönyvelője, mikor ezt a kérdést tesszük szóvá — bárcsak annyit tudnánk gyártani, amennyire szükség van, amenynyit el tudnánk adni!" „Ma a gyár szerződéses viszonyban van a BŰTORÉRT-tal. Az végzi az eladást, az értéket esetenként egy összegben kapjuk meg az értékesítő vállalattól. Megkönnyíti a szállítást, hogy a vasúti vágány egész a raktárunk ajtajáig vezet, és így közvetlen a vasúti vagonokba rakm