Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

üzem másik végén készen, csomagolva, szállításra előkészítve. A mintegy 250—300 munkadarabból összeállított garnitúrákon — az üzemrészeken áthaladva — kb. ezer-ezerháromszáz műve-> letet végeznek el. Ezek nagyrésze gépen történik. A magas for­dulatszámú (3000—17 900 ford/perc) faipari gépeken, finomélű, speciális szerszámok biztosítják a kellő finomságú megmunká­lást. Az anyag géptől gépig haladva egy-egy megmunkálási műveleten esik át. A gépek között, illetve az egyik munkahely­től a másikig erre a célra készített, kézzel könnyen mozgatható, gumikerekű kocsikon halad az anyag végig az üzemrészeken. Közel 100 db ilyen kocsi segíti elő a gyors és könnyű anyag­mozgatást és a gyártás folyamatosságát. A gyártás legfontosabb műveleteit gépek végzik. Erre a célra kb. 60—70 gép van rendszeresítve. Ezek javítását, karbantartá­sát, illetve üzembiztos állapotban való tartását, a szerszámké­sek gyártását, élezését egy szakképzett csoport (karbantartók) végzi. A gépeket, amelyek ezt a sok ezer ujjú üzemet mozgatják, élte­tik, villamos energia táplálja. A szerszámgépek villamos meg­hajtású motorokkal vannak felszerelve. Az áramot a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattól kapja az üzem. A szerelőcsarnokok, különféle műhelyek, szárítókamrák, iro­dák, munkásszállások, ebédlő, konyha stb. meleggel való ellátá­sát az üzem saját kazánházában termelt gőz végzi. (A közeljövőben, a rekonstrukciós munkák befejezése után — mivel a gyár kibővül — a szomszédos Szolnoki Papírgyár is se­gítségére siet a bútorgyárnak a gőzellátás biztosításában.) Az üzem kazánháza úgy van építve, hogy szén- és fatüzelésre egyaránt alkalmas. Érdekes látvány, amikor megnyílik a kazán hatalmas torka és nyeli a fűrészport és fahulladékot, a gyártás melléktermékét. Ezzel is olcsóbb a gőz előállítása. Érdemes közzétenni a gyár fejlődését summázó kimutatást. Be­szédesen mutatja az elért eredményeket. it

Next

/
Thumbnails
Contents