Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)
„Az új festési módra való átállás útja nem volt sima út. Sok tervezgetés, fáradtság, gond és anyagi kiadás jellemezték. Hónapokon át folytak a kísérletezések. „Néha már azt hittünk, nem sikerül. Abba kell hagyni. De fűtött bennünket a kutatás szenvedélye — mondotta ezekről az időkről a gyár műszaki vezetője. Akartuk, hogy sikerüljön." A kísérletek közben a helyi tapasztalatokon kívül felhasználták a külföldi szakirodalom idevonatkozó anyagát. Majd Német Károly igazgató és Polyik Gyula műszaki vezető külföldi tanulmányútra mentek, az újfajta festési eljárásokat tanulmányozták német és cseh gyárakban. Hazatérésük után, a külföldi tapasztalatok alapján újból folytatták a kutatást, kísérletezést. Először az olaj lakk helyett bevezették a műgyanta alapozást és a nitró festékek alkalmazását. Ez a módszer előrevitte a munkát. Elérték, hogy ezzel a módszerrel festett bútorok 3 nap alatt száradtak. (Jelenleg még ennél is rövidebb a száradási idő.) A régi, hagyományos festésnél egy hétnél is tovább tartott a száradás. Közben megkezdték a már korábban említett újformájú bútorok gyártását, melynek lényege, hogy a szögezett szerkezet helyett műbútor jellegű csapolásokat alkalmaztak az összerakásnál és a bútor részei sima felületűek lettek. Ez lehetővé tette a gépi festésmódot. A gépi festést 1962-ben kezdték, és az úgynevezett szóró (dukkózó) módszerrel végezték. Ez így történt még 1963-ban is. A legújabb típusú bútorok elkészülése után, ezek festését az úgynevezett öntőfestéssel végzik. Ennek végzéséhez egy svájci gyártmányú lakk-öntőgépet vásároltak. Az ezzel végzett festésmódnak a lényege, hogy a gép teljes szélességében egy festékfüggöny zuhog alá, amely alatt futószalag viszi át a festendő alkatrészeket, a másik oldalon a munkások a kéznél levő szárító bakokra rakják a befestett alkatrészeket, és áttolják a szárító helyiségekbe. Ezzel a módszerrel elérték, hogy most már naponta 38 kész, festett garnitúra kerül ki a gyárból; ami lényegében azt jelenti, hogy a régebbi nyers bútortermeléssel öszszehasonlítva az emelkedés kb. 75—80 százalékos. 20