Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

típusát. Ezt még abban az évben kiállították a Budapesti Ipari Vásáron „Varia" néven. Igen szép és modern konyhabútor volt. A bíráló bizottság aranyéremmel és oklevéllel jutalmazta. — Ezt miért nem gyártják ma is? — tettem fel a kérdést az üzem beruházási osztályvezetőjének. — „Megérdemelné — válaszolta —, mert kiváló típus, de sajnos el kellett tekintenünk a sorozatgyártásától, mert az volt a „bűne", hogy 32€ cm széles volt. Gyártását akkor folytathatnánk, ha az építőipar nagyobb konyhákat tervezne az új lakásokban, mint jelenleg." Nemcsak az új festési mód, más is segítette a fejlődést. 1961 végétől új alapanyag jelent meg a gyárban, az eddig kevésbé ismert, borítatlan (tripó, háromrétű) kenderpozdorja bútorlap. Ez hazai előállítású fapótló anyag, melynek felhasználásával jelentős mennyiségű import fenyő fűrészárut takarított meg az üzem a népgazdaságnak. Az új alapanyagok mellett új technológiai berendezéseket is kapott az üzem, amelyek már lehetőséget adtak a modernebb konyhabútorok előállítására. A fejlesztésre, a korral való haladásra nagy szükség volt. Erről így tájékoztatott a gyár műszaki vezetője: ,,A gyár, valamint a bútoripari termelés nagyarányú fejlődése következtében, továbbá a külkereskedelem által külföldről importált bútorok megjelenésével az 1960-as években igen nagy mértékben megjavult a kereskedelem bútorellátása. Már nem kellett sorbaállni bútorért. Ez szinte természetesen állította olyan követelmények elé a gyártó vállalatokat, hogy termékeiket választékosabban állítsák elő. A gyárban is elkezdődött az új formák keresése. Mind több és újabb bútorok prototípusát mutatták be a kereskedelemnek. Az irányvonal: olyan forma kialakítása, amely a vásárlók ízlését megnyerje, olcsó és jó minőségű legyen, s a felületkezelést (festést^ figyelembe véve gyártása minél előnyösebb legyen." E felismerés következménye újabb kutatás, munka. És 1962—63ban sorban jelentek meg üzletekben a gyár újabb termékei. Előbb „Kati" néven, ennek változataként a „Zsuzsi" típusú, majd utána nem sokkal egy „Ágnes" varia néven forgalomba hozott modern konyhagarnitúrák kerültek az üzletekbe. Ugrásszerű emelkedést jelentett a termelésben az, hogy 1960ban áttértek az üzemben a kétműszakos termelésre. Ezzel a cél az volt, hogy még több bútort tudjanak adni a kereskedelemnek, mert az igények egyre emelkedtek. A kettős műszakban való termelés azt jelentette a gyakorlatban, hogy ugyanannyi 18