Csontos Sándor: A szolnoki Tisza Bútorgyár története – A Damjanich János Múzeum közleményei 10. (1965)

Ahogy a termelés üteme nőni kezdett, úgy szaporodtak az objektív nehézségek. Nem volt szárító kamra, a vizes anyag megmunkálása igen nehéz volt. A munkások elgémberedett uj jaiba „beleütött" a hideg. A hatalmas csarnokban nem működött még a gőzfűtés. Apró dobkályhák erőlködtek, hogy némileg enyhítsék a hideget. De a hideg erősebb volt, marta az emberek kezét. Az ember azonban még erősebb volt. Nem hátrált, • szembeszállva a hideggel dolgozott. Tudta, van értelme. Pedig megint új akadályok jelentek meg a színen. A régi kéziszerszámok — amiket sikerült átmenteni a háborús körűimé-. nyék zivataros idejéből — lassan kezdték felmondani a szolgálatot. Aztán a kézi munka lassúvá is tette a termelést. Gép nem igen volt az üzemben. A gépellátás területén az első segítséget ebben az időben a Bútoripari Egyesülés adta. Egypár régi gépet: 4 fejes gyaluegyengetőt, vastagoló gyalugépet, szalagfűrészt küldött. Nem nagy értéket képviseltek, meg régi típusúak is voltak, mégis nagy segítséget jelentettek, mert gyorsabbá és könnyebbé tették a munkát. Ha lassan is, de megindult a fejlődés útján az új gyár. Közben 1951-től kezdve állami segítséggel kezdetüket vették a beruházások, amelyek lehetővé tették, hogy az üzemet bővíteni lehessen. Ezalatt kialakult a gyár munkás és vezető gárdája, és némileg megteremtődtek a bútorgyártás legszükségesebb előfeltételei. Felvetődött az a kérdés is, hogy milyen bútort állítson elő a gyár? Többféle elképzelés közt kezdett kialakulni egy kép, amelynek legnagyobb volt a jövőt formáló ereje., A tárgyalásokon figyelembe vették a létrehozott új gyár különböző adottságait, valamint a bútorellátás terén felmerülő igényeket. Az utóbbit abban az időben igen nehéz volt meghatározni, mivel egyformán nagyarányú hiány mutatkozott mind a hálószobabútor, mind a kombinált, kárpitozott és konyhabútor ellátás területén. A kérdést végül is a gyár adottságai döntötték el. Ugyanis a rendelkezésre álló munkások szakképzettsége, begyakorlottsága a nyers konyhabútor gyártására volt a legmegfelelőbb. A meglevő és üzemépületeknek, irodáknak kialakított hatalmas csarnoképület a konyhabútor gyártásra volt a legalkalmasabb. A vasbetonból épült csarnoképület ugyanis az időjárástól függően télen túl hideg, nyirkos, nyáron túl meleg és száraz levegője miatt nem elégítette ki a fényezett bútorgyártás egyik legfon13