Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

volt. A régi községi jegyzőkönyvek, céhiratok tanúsítják, hogy milyen jelentős ipar volt a szűcsöké. Ma pedig már csak mutatóban található néhány öregasszonyon egy-egy régi kisbunda. A szerző nagy érdeme, hogy Györffy István bíztatására a 30-as évek végén megkezdvén gyűjtőmunkáját százakra menő, pompás rajzot készített az általa fellelt darabokról, azok mintakincséről, hímzés és öltéstechnikájáról. S számos megvásárolt kisbundát juttatott a múzeumi gyűjteményekbe. S így e szinte teljesen kihalt népi mesterségnek anyagát, készítésmódjait megőrizte a néprajztudomány számára. A szerző kéziratán csak a szükséghez mért stiláris változásokat végeztük. Nem illesztettük bele a közölt anyagba azokat a szolnoki múzeum néprajzi gyűjteményébe 1962-ben bekerült, pompás kisbunda darabokat sem, amelyek főleg Kunmadarasról kerültek a múzeumba és legnagyobb része Gaál Sándor munkájának tekinthető, mivel ezek rajzoltatása erősen hátráltatta volna a füzet megjelenését. S akit a bőrfeldolgozás részletesebb módja érdekel, megtalálhatja a szerző cikkét „Népi bőrkikészítés a Nagykunságban" címen (megjelent a JÁSZKUNSÁG 1956. évfolyamában, 113—116. p.). (Szerk.) 4