Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

A KISBUNDÁSOK A kunsági kisbundák nagynevű mesterei már elhaltak. Csak a molyosodó gallér alatt találjuk meg még a felírást: „Én Istenem segíts meg Szabó Pál szűcsmester Kunhegyes". „Készítette Üstökös Sándor Szűcs m. Kunmadaras." Régen elporladtak, mintáikat elpusztította a molyosfogú idő. Nyomtalanul maradt az életük, remekeik elpusztultak. Szabó Pálnak már csak a hírét hallottam. Üstökös Sándornak még sikerült megörökítenem egy remekét (V. tábla), Lipták János büdszentmihályi szűcsmester kisbundái is messzeföldön híresek voltak. Ő is a kunsági módira dolgozott. Sokan felkeresték, mert hosszú, szűkebb bundákat csinált, amelyek jobban melegítettek, mint a rövidek és bővek. Nem kavart úgy alá a szél. A váll részre nem koszorú virágot, hanem tányér virágot tett, amely már a debreceni bunda hatása. Nagyon szépek voltak hatalmas bokorvirágai is. (XVIII., XIX. tábla.) Hány öreg néni mondta büszkén: „Lipták bunda ez, szentmihályi." De a derecskéi Erdeieké sem akármilyenek voltak. Ha valamelyik asszony szépen ráncbaszedte a fodrait és megringatta magán, nem akadt férfiember, aki utána ne nézett volna. Alul-felül körkoszorús rózsás bundáik vetekedtek a legszebb kunsági darabokkal. (XXL, XXII. tábla). Hát még a kisújszállási Gaál Sándoré! Messziről megismerni egyéni ízű remekeit. De róla külön fejezetben szólunk. Megérdemli, mert egyik legnagyobb népművészünk volt. Legyen e néhány oldal a kisbundák emlékének megörökítő je, mintagyűjteményem pedig alkotóik számára némi elégtétel, hogy remekeik fennmaradnak. 2:*