Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

ORNAMENTIKA *\ A kunsági kisbundák díszítése kezdettől fogva egyöntetű: hár­mas tagozódást mutat. Legalól van az aljkoszorú, ami egy 5—7 cm széles körbefutó folyódisz. Az aljkoszorú virága széles csíkjával és ritmikusan ismétlődő motívumaival mintegy alapot ad a ráépülő 1 tagozottabb és nagyobb kiterjedésű bokoruirág-kompozíciónak. A bokorvirágok a kisbunda középső területét foglalják el. Fölötte rendszerint csengősor helyezkedik el a hálózassál. E fölött még van két-három sor keskenyebb folyóminta, és legfelül az erőteljes, 5—6 cm széles vállkoszorú. | Amint fentebb már'mondottuk, az aljkoszorú alapot ad. Éppen ezért tömören szerkesztett folyódisz, amely tartja, összefogja a rá­épülő díszítéseket. Összevetve ezt több magyar hímzéssel, pl. a kun­sági szűrhímzés alj koszorújával vagy a gallér futó sordíszével vagy a matyóhímzésnél gyakran előforduló ritmikusan ismétlődő motí­vumokból álló alsó sordísszel, vagy a rábaközi hímzések szintén bokor-virágos kompozíciót alátámasztó alapdíszével, a férfibundák válltányérvirágát tartó keresztirha díszévé, a magyar hímzés ked­velt díszítés-módjának tarthatjuk. A bokorvirágok eredetüket az ócska fazékban vagy virágcserép­ben díszlő virágoktól vették. Az eredeti színben és formában natu­ralisztikusabb ábrázolást, amely még a múlt század első felében, más vidéken a század második felében is divatozott, a Kunságban már az 50-es években felváltotta a színben és formában szimmetri­kussá váló bokorvirág-kompozíció. A tarka virágcsokor színei le­egyszerűsödtek. Először még használtak aranybarnát, terrakottát, világos és sötétzöldet, lilát (III. tábla), de már ekkor is a fekete szín vált uralkodóvá. A múlt század 70-es éveitől kezdve pedig csak­nem minden bundát egyszínű feketével varrtak, ami jellemző jegye lett a kunbundának. Díszítésének ez a korai kialakulása tette lehe­tővé, hogy a kunbunda egységessé formálódott, s egyben éppen érettsége jogosít fel arra, hogy a magyar díszítőművészet törvény­szerűségeit tisztázni akaró véleményünket a kisbunda díszítésmód­jával támasszuk alá. Azzal nem mondunk újat, hogy ez a bokor­virágos kompozíció magyar jegy. (Bár természeténél fogva más népek népművészetében is lényeges.) Jegyezzük meg a bokorvirág­ról, hogy nem mindig szimmetrikus, néha csokor eredetű, akkor aszimmetrikus, „S" formájú tengelye van. (III. tábla). Máskor egyetlen hajlottszárú virágot ábrázol. (IV. és XI. tábla). A bokor­virág lényege a rozmaringleveles szár, amely rendszerint tulipánban végződik és a kétoldalt kihajló nagy rózsák, kisrózsák és bimbók, amelyet sokszor rozmaringleveles koszorúk vesznek körül. A bokor virág fölött keresztbe futó keskenyebb folyódíszeket a régi derékirházástól és rojtozástól eredeztethetjük. Néhány adat­közlőm említette, hogy a régi fehérbundák derekán háromszínű, csak a felső szélükön levarrott, alsó szélein almázott vagy sallango­20

Next

/
Thumbnails
Contents