Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Mondáinkban ezek a mozzanatok és ezek a nevek sok regényes történet alapjai lettek. Nagy költőnk, Arany János is Anonymus krónikájából indult el, és airégi hely- és személynevek között keresgélve, találta el Obod-ról Abád révét, míg Tonuzobát Doni Csabának értelmezte.

10 Csanád című töredékes költeményében, melyet az 1850-es években kezdett írni, emlékezik meg a besenyők ellen folytatott harcokról. Csanád, * Doboka fia és Gyula ^győzelmesen térnek vissza a marosmenti hadj áratí ból, melyet a besenyők ellen vezettek. A költeményben István király így érdeklődik a Iharc eredményéről: A besenyővel, a fejes, konok ?Néppél mi történt, édes rokonok? Győzött-e, hogyne győzne a kereszt, Pogány had ellen, mely böcsmérli ezt?... ...Nos szóljatok: hogy mint leié Abád Révén hadunk a vén Doni Csabát? Abádszálók faluvá alakulásáról nem lehetnek emlékeink ebből az idő' bői. A honfoglalók István király idejében már kezdtek foglalkozni ala: posabban a földműveléssel is. A pásztorkodás azonban még sokáig jelentős foglalkozás maradt, s a legelő volt a letelepedés fontos tényezője, nem a szántóföld. A nemzetségek azonban ekkor már felbomlanak, el.' osztják egymás között a határt és a kiválasztott területet állandó tartózkodásra szállják megr

21 A honfoglaló magyarok az ország egyes részeit a nemzetségek szállásI helyeiről nevezték el, a szálláshelyeket pedig a legtekintélyesebb nem• zetségfőről. JEzért az ország igen sok településének neve az ősi nemzet;ségek emlékét, árpádkori hagyományokat őriz. Minden névnek van valami jelentése, ami elmosódott az emberek tudatában, amit elfeledtek, ^ mert a névnek az életben más szerepe alakult ki, mint a közönséges szórnák. Kezdetben 'minden név a vele jelölt személy, vagy földrajzi hely valamilyen tulajdonságát jelenti, ami a névadás idejében szembeötlően fontos, kiemelkedő tulajdonság volt. A használat folyamán azonban anynyira elhomályosul a névadás képzete, hogy csupán a földrajzi helyet, vagy a személyt meghatározó jellege, funkciója marad meg.

21 így volt évszázadok folyamán az Abád, meg a Szalók nevel is. Az Abád szó a magyar nyelvben a XI—

XV. század folyamán személy-, kereszt- és nemzetségnév volt, a Szalók szó szintén: később lett belőlük CSHK helynév. Az Abád szó az abay apa szó -d kicsinyítő és névképzővel ellátott származéka. Az apa szó azonban nemcsak a köznévi finnugor eredetű apa szó lehetett ekkor, hanem a török — esetünkben besenyő — tiszteleti jelzőből —, amellyel ekkor az elöljárókat, vezetőket illették — személynévvé vált a szónak az átkölcsönzése is. A névadás manapság sok tekintetben divat kérdése, akkor is az volt: a honfoglalás körüli időkben a magyaroknál inkább török személynevek voltak divatosak, mint a keresztény nevek. A török szó magyar kicsinyítő, ill. helynévképzővel ellátva arra mutat, hogy a vezető családok tagjai török neveket viseltek ugyan, de magyarul ragozták, tehát magyarul beszéltek.

22 Ilyen név volt a Szalók is. Eredeti török szólok (balog, szerencsétlen) alakjának egyik jelentése valamilyen, előttünk már nem ismert méltóság, közéleti szerep megjelölésére is szolgált, tehát ez is rangjelző, méltó45