Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

— Tudok ám másat is! «•* mondja. — „Recefice fékető, vájjon mi lesz még ebbő? Nem egyéb, mint hazugság, hogy is mondanám^ ha igaz vóna... Leoldok egy kurtát, majd elmondok egy cifrát..." — és itt elkezdem azt a mesét, amelyiket akarom. Ha akarom, hozzámondom a meséhez, ha akarom, nem!... Czicze László emlékezik arra, hogy a legények egyik kertből el akarták lopni a méhkast. Amint az egyik átlépett vele a kerítésen, ott maradt, nem tudott menni. — Vidd vissza, akkor ki tudsz jönni! — mondta a másik, mert látta, hogy megbabonázták őket. Visszatették helyükre a kasokat és akkor szépen ki tudtak jönni a kertből. — A régi világban volt egyszer egy öregember — mondja D. Kovács János 83 éves öregember. — Volt annak három fia. Az egyik koldus lett, a második rabló, a harmadik gyilkos. Ki volt ez az öregember? Azt is megmondhatom. Az öregember maga az állam volt, a koldus a pap, a gyilkos a doktor (orvos), a rabló az ügyvéd volt. így volt ez a régi világban, ma már egészen más világ van... Czicze László is mondja, hogy az ő gyermekkorában (56 éves) nem hitték el az emberek a faluban, hogy magától jár a gép, a motor, nem kell hozzá ló, meg ökör. Amikor magától járó gép jött a faluba, azt mondták, hogy itt van a világ vége... Az öregek lassabban gondolkoztak, mint a maiak. Egyszer az istállóban lámpát akartak gyújtani és egy szál gyufa leesett. Tizennyolc szálat gyújtogattak el, mire megtalálták. Csak akkor kaptak észbe, milyen bolondságot csináltak, mikor mondtam nekik. Hittek benne, hogy éjfélkor jön a boszorkány hordó képében, majd jön a markaláb, utána meg az ördög. Keresztútnál a rongybabákon nem volt szabad átlépni, mert felvették vele a betegséget. D. Kovács József apja jáger volt. A kocsiúton jött egy nyúl és lelőtte. Jött arra egy körei ember. — Fogja bácsi, ezt a nyulat, tegye a tarisznyájába!... örömmel vitte haza, dehát lóganajjal volt tele a tarisznyája, amikor ki akarta venni a nyulat... Kovács Józsefné Mester Erzsébet (55 éves) még emlékszik reá, mert a lakodalmán hallotta a násznagyától, Nagy Zsigától, hogy egyik este egy szamár jött szembe vele az úton. A sárban ment, hogy kitérjen, de annál inkább ment utána a szamár. Senye kézből megfogta és hazavitte a szamarat. Otthon aztán megvasalta, úgy engedte el. Másnap derült ki, hogy Bada Veron nénit vasalta meg. Egy legény meg, aki járt hozzá, azt mesélte, hogy egy fekete disznó állt mindig elébe, ha lányhoz akart menni. Ha errement, a disznó is erretért, ha arrament, a disznó is srra. Hallotta, hogy senye kézből kell visszavágni, ha meg akar szabadulni tőle. Ügy is tett és a disznó eltűnt. Kiss András olyan legény volt már, hogy a lányokhoz járt. Egyszer jól teleitta magát és sietett haza. Nem mert hátranézni, mert félt a boszorkányoktól. Otthon jött rá, hogy a sok víz lötyögött a hasában és a bársony nadrágja suhogott, ahogyan szaladt hazafelé. Csonka György (67 éves) fiatal korában hallotta az öregektől, hogy éjjel láttak fejetlen szamarat: az volt a boszorkány. Ha köszöntek neki, eltűnt. Éjszakánként két tüzes húzogatja a láncot. — Mérik a földet!" — mondják ilyenkor. Csonka bácsi sohasem találkozott boszorkányokkal,, pedig éjjeliőr volt sokáig. Régen csináltak Lucaszéket, hogy meglássák a boszorkányt. Tizenhárom este kellett faragni, hogy karácsony estére

1 készen legyen, de sohasem merték végigcsinálni. Egyszer a felesége eltüzelte távollétében, mikor faragni próbálta.

33 84