Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

VI. EMLÉKEK, HAGYOMÁNYOK Minden kis faluban születtek olyan emberek, akik nemcsak a falu

! számára alkottak jelentős műveket, hanem nemzetük, sok esetben pedig', az egész emberiség csodálja működésüket. Szülőfalujuk sokszor megfeledkezik róluk: családjuk elköltözik, vagy kihal, és nincs senki, akii kegyelettel gondozná emléküket. Szeretettel kell emlékeznünk azokra,., akik innen indultak el, akik ennek a falunak a közösségében, társadalmában éltek, nevelkedtek, vagy neveltek, míg el nem szólította innen tehetségük és tudásuk. A Tornaj nemzetségbeli Abádi Benedek, aki a XVI. században könyvnyomtató és prédikátor volt, népéért reformátorként küzdött a törökvilág zavaraiban. Orczy Lőrinc, a pallérozott elméjű főúr a Tisza szabályozásával foglalkozik és meglátja a jobbágynép munkájának nagy nemzeti értékét. Kovács Mihály, a jobbágyivadékból lett világhírű festőművész és Udvarhelyi Miklós, a falusi értelmiségből sarjadzó nagy színművész romantikus lángolással küzd nemzete jövőjéért művészetével az osztrák elnyomás ellen. Abádi Imre, a kopott kis zsurnaliszta a nagyváros zsibongása közben is az abádi Tisza-part képét látomásszerűen' hordja lázongó lelkében. Hány szint, hány árnyalatot jelent ez a néhány ember is mind Abádszalók, mind Magyarország kultúrájának formálgatásában. Még különösebb színeket találunk azonban Abádszalók hagyományai-ban, mendemondáiban, emlékezéseiben, amelyekről itt-ott alkalomszerűen már szóltunk. Nem volt módunk teljesen összegyűjteni ezeket,, azonban ha az ízelítő jellegű darabokat elolvasgatjuk, látnunk kell, hogy olyan gondolkodásmód és olyan tudás — inkább tudatlanság, sok évszázados félreállítottság emlékei —, amelyeknek életformáló ereje mamár a múlté. A fiatalok már nem is emlegetik szívesen ezeket a régiségeket, pedig időnként fel kell idéznünk az elmaradottság megdöbbentő" mélységeit megmutató babonákat is, hogy lássuk világosan, hová nem szabad visszasüllyednünk. Minden erővel küzdenünk kell a tudás diadaláért, s mai társadalmi berendezkedésünk biztosítja is mindenkinek' a tanulást, az értelem fejlesztésének minden korszerű lehetőségét. Nem szabad azonban elfelednünk azt sem, hogy érző emberek vagyunk. Szeretnünk kell a szépet és ismernünk kell a szépet, hogy jól éljünk. Ismerjük meg a népmeséket, a népdalokat, a népi táncokat és játékokat,,, ismerjük meg azt, ami valóban szép, aminek a mi'korunk számára is van mondanivalója és gyűjtsük össze, hogy az iskolai oktatás és nevelés felhasználhassa gyermekeink hagyományos műveltségének gazdagítására. Mindnyájan legyünk tevékeny harcosai a honismereti' szakköri mozgalomnak, az abádszalóki hagyományok szépítési és megszépítési mozgalmának. Harcoljunk a félrecsúszott szemlélet, a giccsek és a torzképek., az ízléstelenségek ellen, harcoljunk a szocialista kultúráért!' 73,