Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

törekvés hozta létre a kultúrát, a tudományt, a művészeteket és nem a haszonvágy, a gyakorlati előny pillanatnyi mámora. Ha csupán a haszonvágy lenne a társadalom mozgató ereje, eltűnne, megsemmisülne az az erő, mely állandóan előbbreviszi a társadalmat, amelynek segítségével .az ember többet termel, mint amire pillanatnyilag szüksége van. Említettük már, hogy az ember születésekor sok-sok nemzedék — a társadalom — által létrehozott viszonyok közé kerül, valósággal belenő a kultúrába. Megszokja a készenlevőt, gyakorolja használatát először .szülei, családja, majd tágabb környezete segítségével. Gyermek- és ifjúkorában a társadalom intézményesen neveli és oktatja, hogy minél teljesebben és tökéletesebben fejthesse ki benne alkotó munkáját. Amikor az ember nemcsak befogadja, vagy használja a meglevő kultúrát, hanem fejleszti, gyarapítja is, amikor tehát termelőképes társadalmi lénnyé válik, előtérbe lép az ember életében a hagyományozási tevékenység, vagyis készségei fejlődnek olyan javak alkotására, amelyek nemcsak a mindennapi élet egyensúlyának biztosítására szolgálnak, hanem alkalmasak az eljövendő nemzedékek használatára is. Nemzedékek végtelen sora fejleszti, alakítja a kultúrát, teszi alkalmassá az állandóan változó társadalmi szükségletek kielégítésére. A fejlődés során intézmények keletkeznek, amelyek a munkamegosztás elve alapján vesznek részt az anyagi kultúra, az anyagi javak termelésében. Az anyagi kultúra legnagyobbrészt a természet fizikai, kémiai, biológiai, stb. jellegű átformálása. A szellemi kultúra az emberi agy által a természetről, a természet tulajdonságairól felvett és leadott jelzések különböző módszerkkel való rögzítése, rendszerezése és felhasználása. A szellemi kultúra alapja az emberi agy, formája a beszéd, terméke az irodalom, művészeti, tudományos alkotás. Az anyagi és szellemi kultúra alapjai maguk az emberek, a társadalom formái az emberek által kialakított csoportok, a társadalom kisebb-nagyobb egységei. Az anyagi kultúrával együtt alakulnak ki a szellemi kultúra intézményei is. Az emberi agy által felvett és leadott jelzések differenciálódása, a jelzések rendszerének felismerése, beszéddé (nyelvvé) alakulása lehetőséget teremt a természet bonyolult formákban létező tulajdonságainak -megismerésére, elemzésére, ezeknek az ismereteknek jelekkel való rögzítésére, sokszorosítására és továbbítására. Az anyagi és szellemi kultúra alapjai maguk az emberek. A társadalom természeti alapjai mindig az emberek kisebb-nagyobb konkrét csoportjai: e társulások rendszere maga a társadalom. Az anyagi kultúra és a szellemi kultúra között az osztálytársadalmak történelme folyamán kezdetben a munkamegosztás fejletlensége, később pedig a munkamegosztás misztifikálása (vallás) miatt ellentét keletkezik, melynek lényege főként a fizikai munka áthárításában és nyílt lebecsülésében nyilvánul meg. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak osztályán belül számos jelentős társulás (család, nép, nemzet, nemzetség, törzs) különböztethető meg, amelyek jelentős befolyással bírnak ma is az emberek, a társadalom anyagi és szellemi kultúrájának alakulására. Az osztálytársadalmakban ezért alakul másképpen a henye életet élő, kizsákmányoló társulások, osztályok kultúrája, mint az agyonhajszolt kizsákmányoltaké, holott ezek munkája teremti meg az ún.. „magas" kultúrát is a népi kultúra mellett. Az osztálytársadalmakban mind a szellemi kultúra intézményei, mind az anyagi kultúra legdíszesebb és leghasznosabb alkotásai a kizsákmányolók céljait szolgálják. A kizsák7