Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

fejezniök a földesúrtól való függőségük tudatát, alázatosan el kellett ismerniük a földesúr felsőbbségét. A földesúr atyai jóságát pedig a következő levél

7 hangneme — egykori kifejezéssel élve, tenorja — érzékelteti: Isten minden jóval áldjon Abádi lakosok! Megértvén Instantiátokból, hogy Felséges Asszonyunk romlott Oratóriumotoknak helyébe Kegyelmesen megengedte Ujjnak jó matériálékból való felépítését. Ezen eö Felsége kegyelmes Resolutiójához képest én is Földes Úri hatalmamból megengedem, hogy nem messze a mostani romlott Oratóriumtól, ollya hosszúságú és magasságú Oratóriumnak (minémüt tudniillik Felséges Asszonyunk Resolutiója Applaudált) építéséhez hozzá foghassanak... Kivánoih azonban mindenek előtte az építéshez fogtok, jó Kőmíves Mester által teendő delineatio s kívántató Költségnek száma Vélem Communicáltassék. Ezzel maradtam Jót kívánó Földes Uratok B. Orczy Lőrincz. Eörss 26 novb. 1776. Az abádi templom alapkövét hosszas huzavona után 1787. szeptember 10-én helyezték el ünnepélyesen: „Leszállván a Predicator a szomszéd Predicatorokkal a megásatott árokba, letette a Fundamentumot a napkeleti szegletben... ugyanakkor a fundamentomban tétetett egy kő, melynek közepe méjjen kivágatott lévén, tétetett belé egy néhány mostani időbe folyó pénz és egy írás..." A templomot 1789 május 24-én szentelték fel: ekkorra készült el.

0 Az egykori művelődési viszonyokra vet az a tény is jellemző fényt, hogy a XVIII. század végén a községi elöljárók, akiket pedig a nép értelmesebb tagjai közül választották, még nevüket sem tudták leírni. Ebből következtethetjük, hogy az iskoláztatás meglehetősen gyenge lábon állott, legfeljebb olvasni, sillabizálni tanultak meg. Az első tanítók neveit a XVIII. század közepétől ismerik a helyi feljegyzések. Ügy látszik, hogy a lányok külön oktatása már ebben az időben megkezdődött.

9 Csete Mihály lelkészsége alatt került Abádra Begányi György^ aki a debreceni kollégiumban togatus deákságig vitte és Abádon is bevezette a latin grammatika elemeinek oktatását. Még 1792-ben is tanultak az abádi növendékek konjugációit és komparációt, mert a szülők és a bírák nagyon kívánták, azonban az 1795. évi kerületi utasítás mégis csak az elemi magyar iskolák közé sorozta az abádi latin iskolát.

10 Csete Mihály halála után mélyen alászállt az iskolázás szintje is. Az első állandó rektor Udvarhelyi Miklós volt — kinek fiáról másutt emlékezünk meg —, aki a sűrű lelkészváltozások során a vezetést magához ragadta és inkább politizált, mint tanított. Közben a tanítás színvonala lesüllyedt, a torzsalkodások, személyeskedések megnövekedtek és a hívek vonakodtak megfizetni a tanítók járandóságát, amelyet jellemző módon maguknak kellett beszedni a növendékek után.

11 1787-ben a rektor fizetése 40 forint, 15 köböl búza, 12 köböl árpa, 3 köblös vetés, minden pártól 5 kéve nád, 10 font faggyú, 3 kocsi fa, minden gyerektől 1 véka árpa volt. A leánytanító egészen növendékeire volt utalva, mert nagykátésoktól 34, kiskátésoktól 24, elemistáktól 12 krajcár volt a fizetése és minden lánytól 1 véka búza, 1 véka árpa a járandósága. Nem csoda, hogy állandó lett a panasz a tanítás elsekélyesedése miatt.

12 Ennek oka volt az is, hogy a tanítók sűrűn váltogatták egymást: száz év leforgása alatt (1760—1860) 16 fiú- és 16 leányiskolái tanítója volt 69