Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

nemzetségből származó Abádi család birtokai között szerepel Tiszaörs; vidékén Szentmiklós, 1472-ben és 1482-ben pedig Apaszentmiklós nevű; falu, Pais szerint joggal feltételezhető, hogy Szent Miklós tisztelete mind a két nemzetségben hagyományos volt, és ez a tisztelet még a két külön nemzetséggé válás előtti időkre megy vissza.. A pogány és a keresztény életforma kettőssége bizonyos keretek között már Tanuzaba életében megvolt, és a két nemzetségre való szakadás ténye, valamint a kétféle név használata bizonyos rend kialakulását jelzi, melyben a törzs kettéosztva ugyan, de egymásmelleit élt. Anonymus Kemejt, hová az abádi rév is tartozott, részeknek (partes)» nevezi; a XIII. századból való Váradi Regestrum szerint Kemej „megye"' (provincia). A kemeji főesperesség 1332. évi pápai tizedrovata felsorolja az önálló plébániákat: Abád szerepel már ezek között, Szalók azonban nem, mert csak fiókegyház volt. A kemeji főesperesség a XV. század közepéig fennállott; főesperese az egri éneklő kanonok volt, alesperese az abádi plébános. A kemeji főesperességnek tíznél nem volt több olyan plébániás helye, hol a pap évi jövedelme a két márkát meghaladta. Ezért jelentősége egyre gyengült, végre 1400 körül a kishevesi főesperességbeolvadt.

27 Ezekből arra következtethetünk, hogy Abád és környéke a honfoglalás korában jelentősebb keresztény település volt, azonban jelentősége egyre csökkent. Ezt a jelenséget bátran hozhatjuk kapcsolatba az Aba nemzetség hatalmának a hanyatlásával is. Kandra Kabos, a magyar ősvallás szorgalmas és képzelőerővel bőven megáldott kutatója 1890-ben Tiszaabádon kétféle Abasírról is tudott Gőcze Aladár közlése nyomán. „Van Abasír (itteni köznyelven Apasírnak nevezett hely a tiszaabádi határban a községtől mintegy 500—1000 m-re — írja. — Ez egy kisebb magaslat keleti irányban, mely folytatását nyeri egy gerincmagaslatban Abád és Szalók délkeleti oldalán egészen Szalók község végéig. Az Apasírnál az abádi végen volt hajdan Tiszaabád (maga a falu); a szalóki déli végén a gerincmagaslatnak Tiszaszalók falu. Mind az abádi, mind a szalóki egyházak hajdani helyét máig is ismeri a nép és mutatja. A Tisza-szabályozás előtt a Tisza árja az Apasír alá kijárt, s egy boltozatos üreget mosott ki az öregek mlékezete szerint." 2a

' Az Apasír elnevezésről a „hagyományos népmonda" azt tartja, hogy „Aba Samu utolsó csatája után legyilkoltatott és egy gödörbe dobattatott,, azután eljöttek érte a sári barátok és a sári templomban temették el..."' — „A történelem határozottan mondja, hogy Aba a Tiszához közel ért. szerencsétlen véget, s először itt temettetett el... és ezen első eltemetésének helyéül hirdeti a hagyomány az Apasírt." Kandra Kabos teljesen elveti azt, hogy Tanuzaba az abádi révnél nyugszik feleségével együtt. 1892-ben Takács Károly abádi református lelkész azonban ezt próbálja' olvasóival elhitetni. Takács Károly másfajta következtetések alapján alakítja ki véleményét mint Kandra Kabos. „Megengedem, hogy Aba Sámuel a Tornaj, nemzetség birtokán öletett meg a szalóki dombon. — írja. — Hihető az is, hogy a Tornaj nemzetség azért gyilkolta meg itt Abát, hogy bosszút álljon őse vagy törzsapja gyilkosainak egyik utódján. (A Tornaj nemzetség Tonuz Obától származik.) Az apasír (obasír) Abád község alatt van és pedig ott, ahol a nép az apasírt mutogatja, A szalóki apa- vagy abasírt nem volna érdemes felásni sem, mert az & holtteste onnan elvitetett.41