Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

.. Hallgatom az álmodó falut. Szorongó álmok szállnak, meg-megrebbentik az elaludt árnyú fűszálat. Alszanak az egerek, a mezők, Ostorok, csizmák, kések. Lombok közt a tiszta, tág közök, S a levélrések. Alszanak a nyers, nehéz szavú, Kiszikkadt parasztok. Dombocskán, mint szívükön a bú, ülök. Virrasztok. József Attila: Falu. ELŐSZŐ Abádszalók község tanácsa elhatározta, hogy megíratja a község monográfiáját. Nemcsak a tanács tagjai, hanem a község dolgozó népe is szükségét érezte egy olyan vezérfonalnak, amely segít az élet jelenségeinek a megértésében. Sokan érezték a szükségéi, hogy megtanuljanak az életről mai szemmel gondolkodni, múltat és jelent, jelent és jövőt viszonyítani egymáshoz. Tenni ezt oly módon, hogy biztos vezérfonal legyen az eredmény a tetteket megelőző elhatározásban és a cselekvésben egyaránt. Abádszalók község tanácsa tisztában volt azzal, hogy egy ilyen jellegű monográfia nem lehet teljes: ehhez kötetek kellenének. Szerette volna azonban a község életének alapvető tényezőit megmutatni abban az összefüggésben, amelyben a dolgozóknak látniok kell azokat, hogy a közügyekben világosan tudjanak tájékozódni. Azzal a céllal készíttette el ezt a kis könyvet, hogy segítségére legyen a dolgozóknak a közérdek felismerésében, az egyéni érdekkel való összehangolás aprólékos munkaiban, hogy bemutassa a település életének folyamatát sok-sok ember, egyéni törekvés azonos vonásaiban, hogy elősegítse a szocialista köztudat kialakulását. Abádszalók község tanácsát erre az elhatározásra a művelődési házban működő honismereti szakkör munkája indította. A dr. Antal Károly általános iskolai tanár vezetésével működő szakkör összejövetelein, megbeszélésein igen sokan megfordultak dolgozó parasztok, iparosok, háziasszonyok, értelmiségiek, tanulók, öregek, ifjak egyaránt, és minden alkalommal vittek haza olyan 3