Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)
esetben vályogból van, de a vályogfalat egyes esetekben fűrészelt deszka* helyettesíti. A házak falát tapasztás után ma is fehérre meszelik, díszítőelemeket ritkán alkalmaznak. A szalóki részen vannak inkább színesre festett házak: ezeket matyószínűeJenek mondják. A színek összetétele és felhasználása nagyon változatos, valóban tarka a sokféle színben kifestett ház. Érdekesen hat a fekete felületek nagy mértékű alkalmazása. 33 A nagykunsági módosabb gazdák házaikat régen feltűnően magasra építették, mert a padlást mellvéddel képezték ki, hogy a gabona tárolásara is alkalmas legyen. A főfalakat megmagasították, hogy a zsákolok bujkálás nélkül tudjanak közlekedni a padlástérben. Jellegzetesek az abadszalóki gazdaházak is magasított padlástereikkel, melyek az árvíztől fenyegetett területen is száraz magtárul szolgáltak. A ház oldalában v az eresz alatt különös hangulatot áraszt a kis kerek szellőzőnyílások ritmikusan haladó sora. A ház ily módon való kialakítása összefüggésben van a termánygazdálkodás diadalra jutásával, mely egyúttal a község, mezőgazdasági kapitalizálódását is jellemzi. 3 '' Íves, boltozatos tornáccal ritkán találkozunk. A községben elvétve található ilyen ház: ezeknél a tornácot jellegzetes módon mellvéddel falazták el. Ezek a házak állítólag a kunkapitányok lakóházai voltak: a nemesi világ, a rendi társadalom emlékei. A tornácoszlopokat újabban téglából építik, helyi jellegzetességek a fából készített tornácoszlopok, amelyeket sárral körültapasztanak és fehérre meszelnek. Igen gyakori formája a tornácoknak az ún. lopott tornác, mely csupán a konyha, a pitvar előtti, vagy az utcai szoba és a konyha közötti térre korlátozódó, keskeny, fedett terület. A tornácot az előbb is említett, téglalábakbol álló, szokatlanul kisméretű páros faoszlopok tagozzák. Ezeknek a páros faoszlopoknak az alkalmazása is jellemző a táj, nevezetesen Abádszalók építkezésére. Egyes oszlopok alkalmazása esetén a kiváltógerenda fesztáv olságának csökkentésére kecskelábakat is alkalmaznak igen helyes térkitöltő érzékkel. A faszerkezeteket is bemeszelik, azonban a legtöbbször sarozzák is. Ezzel igen érdekes hatást keltenek. Ujabb eredetűeknek látszanak az ún. toldott tornácok, melyeket rendszerint a magasított padlástér szellőzőnyílásai alatt helyeznek el. Ezek a ház hosszában futnak végig, és gyakran igen szélesek, nyitottak. A tetőszerkezetet tartó faoszlopok fűrészelt és faragott díszítései azonban már a falusi kismester úri mintákat utánzó megoldásait mutatják: elszakadást, polgárosodást a klasszicizáló nemesi és régibb, hagyományosabb jellegű stílustól. A toldott tornác azonban egyszerűsített formákban még. az újabb házaknál is uralkodó lett. Érdemes lenne a stílusváltozás és egyszerűsödés folyamatát részleteiben is tanulmányozni, mert hallatlanul gazdag változatokban találhatók ezek a tornácok és helyi jelleg érezhető bennük. 3 "' A lakóházak utcai homlokzatára is kerültek városi elemek, amelyek nem mindig illeszkednek szervesen a lopott tornác hagyományosan kialakult szervezeti rendszeréhez. Legújabban a városi kisvillákat utánzó házak építése lett a divat. Pedig ezeknél egyszerűbb, szebb lakástípusokat kellene használni. A hagyományos beosztással épített házban a tornácon keresztül lépünk be a pitvarba, vagy a konyhába. Itt van a tűzhely, amelyhez nagyon ritkán az ún. szabad kémény csatlakozik, ma már azonban a zárt tüzelős kulinás kémény a gyakoribb. A konyhából fűtötték a szobában elhelyezett búboskemencét, mélyet padka vett körül. Ezt színes rongypokrócokkal szokták letakarni. A szoba mindig az utca felől volt, míg a konyha 28
