Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

fiatok erdei madarak: harkályok, pintyek, cinkék, rigók, vadgalambok, héják, stb. Az erdőben fészkelő, de a mezőkön és a szántásokon élő madarak közül a vetési varjú, a ritkábban látható dolmányos varjú és a szarka a leggyakoribb. Utóbbinak a fészke útszéli fákon is megfigyelhető. A földeken dolgozó emberek legkedvesebb madara talán a pacsirta. Nagyon régen ismert hazánkban: első említése 1338-ból való. A vetésekben gyakran költ a fácán, a fogoly és a fürj. A fürjek száma az utóbbi években erősen csökkent. A mezei veréb a vetésekben okoz károkat, a házi veréb a házak eresze aljában fészkel. Nádas és mocsaras helyeken látható a vadkacsa, a vadliba, a szárcsa, a nádirigó, a kanalasgém, stb. Zsombékos helyeken költ a bibic. A Tisza partfalaiban és a homokos gödrök lyukaiban fészkel a parti fecske. A hüllők közül a fürgegyík és a zöldgyík fordul elő területünkön. A kétéltúeket a békafélék nagy száma képviseli, pl. a füzesekben a levelibéka. Ritkább a kecskebéka, annál több azonban a határban mindenütt előforduló tavíbéka. Az emlősök közül az őz és a nyúl érdemel említést, özek csak a Beresziget erdőségeiben fordulnak elő. A terület változatosságának megfelelően apróvadakban igen gazdag. Abádszalók növényzete A lassan feltöltődő holtág a vízi és a mocsári növényzetek hazája. A feltöltődés helyén szabályos növényzeti öveket lehet megkülönböztetni. A nyílt víztükör után a hínárok öve következik. A víz tükrét zöldes színben békalencse-lepel borítja, és így a hínárok a víz alá merülnek, melyből igen szép fehér tündérrózsák emelkednek ki. A hínáröv után a nádas következik, a nádason túl a sásövvel, zsombékos és nem zsombékos területtel találkozunk, amit liget-erdő követ. Mindez inkább megfigyelhető a község északnyugati részén, az 5-ös gátőrházzal szemtoen levő területen. A liget-erdő uralkodó fái a fűzfák, égerfák, nyárfák különböző keverékben. Szép liget-erdőket találunk a község délnyugati részén, mint pl. a Kinga-liget, Erzsébet-liget. Aljnövényzetük csalán, szeder, farkasalma, stb. Magasabb fekvésű ártéri erdőkben a tölgy és a kőris az uralkodó. Jellemzőek az ártéri erdőkre a nagyszámú füzesek is. A Tisza mellékétől távolodva mindinkább kibontakozik a táj mezőségi arca. A vad növényzetet a művelt területek háttérbe szorítják. A szikeseken a szikfű vek pompáznak, a kaszálókat pázsitfélék és gyomnövények tarkítják. Jellegzetesen homokkötő növényzet a határban nincs. Abádszalók talaja Á talaj keletkezését és fejlődését a geológiai, éghajlati és biológiai tényezők, valamint a talajok kora határozza meg. Ezekkel a tényezőkkel részletesebben nem foglalkozunk, csupán a területen előforduló főbb talajtípusokat ismertetjük. Abádszalókon a főbb talajtípusok a következők: 1. öntés, 2. réti, 3. mezőségi, 4. mésztelen szikes és 5. humuszos homoktalajok. Az öntéstalajok a Tisza árterületét borítják, annak hordalékanyagán alakultak ki. Rétegezettségük, kémiai és fizikai tulajdonságuk a hordalék minőségétől és a leülepedés módjától függ. Szerkezetük tömör: sok