Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

évben az uralkodó szélirány és az átlagos szélsebesség között lényegeskülönbség nincs. Nyáron csak időnként nagyobb a szélsebesség, melynek, oka a hideg óceáni légtömegek gyakori betörése. Augusztusban viszont csendesebb a légáramlás, ami nagyjából ellensúlyozza az előbbi szélsebesség növekedését. 3. Hőmérséklet. Az évi át]agos hőmérséklet 9—10° C. A léghőmérséklet ötven évi (1901—1950) átlagai C°-ban havonként: I. —2,7; II. —0,7;: III. 5,1; IV. 10,8; V. 16,5; VI. 19,6; VII. 22,0; VIII. 21,1; IX. 16,6; X. 10,6: XI. 4,5; XII. 0,1 fok. Az évi átlag 10,3 fok. Látjuk, hogy a téli hónapok között 1—2 fok, a nyári hónapok között valamivel nagyobb, 2—3 fok: a különbség. Tavasszal és ősszel ez a különbség 5—6 fokot tesz ki. A hőmérséklet évi menete tehát télen és nyáron — a szélső évszakokban — lassú, míg ősszel és tavasszal — az átmeneti időszakokban — gyors. Leghidegebb a január, —2,7 fokos, legmelegebb a július, 22 fokos havi középhőmérséklettel. A havi közepes hőingás 24,7 fok, ami igen jelentős. A nyári forróságot az erős besugárzás, valamint a dél felől beáramló légáramlás okozza. A hőmérséklet maximumai 1947-ben 37,7; 1948-ban 38,2; 1949-ben 34.2; 1950-ben 39,2; 1951-ben 35,7; 1952-ben 39,0; 1953-ban 32,5; 1954-ben 35,9 és 1955-ben 32,0 fok volt. A terület télen az ország egyik leghidegebb területe, melynek okai az: Orosz Tábla felől benyomuló hideg légtömegek. A legalacsonyabb hőmérséklet 1947-ben —29,2; 1948-ban —16,6; 1949-ben —14,1; 1950-ben —24,0; 1951-ben —9,1; 1952-ben —12,5; 1953-ban —14,9; 1954-ben —26,5; 1955-ben —23,1 fok volt. Áz abszolút évi ingás tehát átlagosan 50—60 fok, ami igen magas érték, egyben jellemzője a területnek. Egyik napról a másikra a hőcsökkenés elérheti a 8—10 fokot is. Ez olyan esetekben áll elő, amikor nagy melegben, kánikula idején jégesőt szállító hideg: légtömeg hatol a területre. A napi meleg — mint általában — hajnalban éri el a minimumot és a koradélutáni órákban a maximumot.A maximum után a hőmérséklet ismét csökkenő irányzatot mutat. A területen 1947—1951-ben a nyári, a téli, a hőség, valamint a fagyos napok számának öt évi átlaga a következőképpen alakult: 94 volt a nyári, 25 volt a téli, 104 a fagyos és 35 a hőséges napok száma. 4. Csapadék. A Közép-Tisza vidékének átlagos évi csapadékmennyi- sége 500—550 mm, ami nagyon kevés az ország többi részéhez viszonyítva. E kevés csapadékmennyiség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Abádszalók és környéke az ország legszárazabb területének mondható.. Az évi csapadékmennyiség 40 évi (1901—1940) átlaga Tiszafüreden 557, Kunhegyesen 525, Kiskörén 543, Kunmadarason 539 mm. Legkevesebb a csapadék januárban, átlag 26 mm. A szárazföldi, keleties légáramlás az okozója. Június magas csapadékátlagának — 65 mm — az okát á* nyári monszun hatásában kell keresnünk. A csapadék évi menete azt mutatja, hogy a januári minimumtól állandóan növekszik, majd fokozatosan csökken. A két szélső érték különbsége 15—16 mm. A csapadék évszakos eloszlása 1901—1940 közötti átlagban télen 94,. tavasszal 135, nyáron 170, ősszel 141 cm. A nyár tehát csapadékos, a tél viszont csapadékszegény. Azoknak a napoknak a száma nagyon ritka, amikor 24 óra alatt nagyobb csapadékmennyiség hull le. Tiszafüreden 8, Kunhegyesen 11, Kunmadarason 3 azoknak a napoknak a száma, amikor 50 mm-en felül esett. Vannak évek, amikor a lehullott csapadék jóval felülmúlja az átlagot, máskor jóval alatta marad. Pl. 1952-ben Kunmadarason 814 mm, Abádszalókon 716 mm csapadék esett. Viszont 15