Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Nem sokáig gondolkodott, hanem csináltatott magának egy ruhát. Még ipedig szakasztott olyan ruhát, amilyenben a király járt. Este belopózott .a királyi udvarba, de előbb felöltözött abba a ruhába, amiben a király járt akkor este. Kileste, hogy mikor fekszik le a királyné, látta, hogyan .mulatnak vendégei a szomszéd szobában, hogyan kíséri be a hálószobába feleségét a király. Amikor látta Jankó, hogy a mulató társaság átmegy a másik szobába .táncolni, bement a hálószobába és a királyné mellé feküdt. Forgolódott, forgolódott, egyszer azt mondja: — Megvan még a gyűrű, kedves feleségem? * — Megvan, megvan, csak hagyj békén! — mondta álmosan a felesége. — Add csak ide azt a gyűrűt, jobban szeretem, ha az én ujjamon van. 'Itt nem találhat rá az a fránya Jankó! — mondta a királynénak férje i képében Jankó. A királyné félálomban lehúzta a gyűrűt és átadta Jankónak, ki a kezére Miúzta. — No, most már aludjál! — mondta, és úgy tett, mintha aludna. .Azonnal kiszökött, amint látta, hogy nyugalom van. A király hajnalig mulatott, táncolt vendégeivel a harmadik szobában. Hajnalban lefeküdt a királyné mellé és meg akarta fogni a kezét. — Ugyan hagyj már, ne rángass, hiszen régen odaadtam neked a gyűrűm! — mondta mérgesen a királyné. — A gyűrűt? Nekem? — csodálkozott a király. — Csak nem a Jankónak adtad? — Ugyan ne beszélj! Te voltál itt az este! Abban a ruhában, amiben most is vagy! — mérgelődött a királyné. A király rögtön látta, hogy Jankó megszégyenítette. Bánatában kivándorolt más országba és Jankó lett a király, mert feleségül vette a királynét. Elmondta Czicze László 56 éves. Az aranyhajú ikrek Volt egyszer egy nagy gazda ember, felesége is egy derék asszony volt. Nagyon szerették egymást, nagyon meg voltak elégedve egymással. Egy:szer az asszony tizenkét gyermeket hozott a világra. Sokat vesződött velük, míg felnőttek, mert nagyon rosszul viselkedtek a gyerekek. Egyszer az anyjuk mérgében azt találta mondani rájuk: — Az isten változtasson benneteket tizenkét daruvá és vigyen benneteket olyan messzire, hogy soha híreteket-neveteket ne halljam! Az isten tizenkét daruvá változtatta őket az elhamarkodott kérelemre •és azonnal elrepültek. Sohasem látta őket azon a vidéken, nem is beszéltek róluk soha. Egy idő után az asszonynak egy leánya is született. Nőtt, növekedett ;szépen és tizennyolc éves korában elkezdte a templomba járást. Minden vasárnapot a templomban töltött el és mindig nagyon szépen járt. Egy, szer, amikor a templomból hazafelé ment, azt mondták a fiúk jó hangosan: — De kényes ez a leány! Nemhogy a tizenkét darubátyját siratná! Hazament a leány, le sem vetkőzött és úgy mondta az anyjának: — Anyám, édesanyám, volt nekem tizenkét férfibátyám? Az anyja nem tagadta. Elmondta, hogy egyszer méregbe hozták és ő azt sem tudta, hogy milyen átkot mondjon rájuk. — És azt találtam mondani nagy mérgemben, hogy változtassa őket tizenkét daruvá az 93