Betkowski Jenő: Tiszai hajósélet. Fahajók a Tiszán II. rész. – A Damjanich János Múzeum közleményei 3-4. (1961)
előbb meg kellett őket tanítani. Míg a hajóra a búzát pakolták, az alatt az egyik öregebb hajós, akire már csak könnyebb munkát róttak, trenírozta, vagy — amint nagyon találóan mondták — csigázta őket. Néhai Sípos Sándor, az egykori „Szabadság" nevű hajó valamikori kormányosa mesélte, hogy az első háború táján az ő hajójuk mellett egy 20 méter hosszú dereglye szolgált, két vagonos volt, s 12 ember is evezhetett benne. Ha dereglyéből eveztek, a dereglyét a hajó jobb oldala mellé kötötték jó szorosan, a hajó közepe táján. A dereglye farát a prémdesz/cón 44 levő egyik karikához kötötték, az orrát pedig a hajó első basának egyik bakjához. Hogy a dereglyét odakötő kötelet jó szorosra lehessen húzni, a dereglye orrán egy kis járgány volt, s annak a segítségével feszítették meg a kötelet, hogy evezés alatt a dereglye meg se moccanhasson. így természetesen a dereglyének s egyben a hajónak is csak az egyik oldalán evezhettek. Nem volt azonban semmi baj, mert ha egy kissé félre igyekezett is a hajó, a kormány egyenesben tartotta. Mindebből következik, hogy a dereglyének csak az egyik oldalán voltak evezőtartói, koloncai. (VIII. tábla) A dereglyében ülve eveztek, s hogy lábukat legyen minek .nekivetni, minden ülés előtt volt egy rugó, azaz egy olyan vastag keményfarúd, mely keresztben átérte a dereglyét, s oldalt a rugótartóba ,,: > (VIII. tábla) volt dugva. A rugót könnyen ki x lehett venni a tartóból, hiszen különben a lovakat nem tudták volna belevezetni. Éppen ezért nem egyforma rugótartót tettek a dereglye két oldalára. Az egyik egy átlyukasztott vastag deszkadarab volt, melybe csak bedugták a rugó egyik végét, a másik tartón egy, a felső végén L betű alakjában elhajló csatornát vájgtak ki, melybe a rugó végét könnyen be lehetett csúsztatni, s belőle kivenni. Állandó ülései sem voltak a dereglyének, hknem a peremén deszkákat fektettek át. Erős, keményfából való kb. 3 méter hoszszú evezőket használtak, s háttal ültek a menetiránynak. Csak a dereglye orrába volt mindkét oldalon egy-egy kolonc/* 6 mivel szaldómkor, vagyis a lovak átszállításakor ott evezett állva két ember. Az evezés nem folyt szünet nélkül, hiszen nem is bírták volna, de meg aztán nem volt rá szükség. Tudniillik nem annyira azért eveztek, hogy gyorsabban haladjanak, hanem, hogy biztosabban. Biztosan csak akkor ment a hajó, ha jól lehetett kormányozni, de viszont csak akkor tudtak jól kormányozni, ha elég gyorsan siklott a hajó, különösen mikor sarkoknál fordultak be. Hosszú, egyenes mederrészben nem kellett ide-oda fordulgatni, tehát nem is eveztek, úszott a hajó nyugodtan magától. Ellenben, mikor sarokhoz értek, s hozzá még áradt, sebes folyású vízen, rögtön leszólt a kormányos: „Fogj rá csak! Húzd meg csak!" Ekkor aztán, hogy biztosan megkerülhessék a sarkot, s a másik partnak rohanó ár oda ne .verje a hajót is, szóval, hogy elkerülhessék a később leírandó küszködést, piszmogást, sőt baleseteket, az evezősök keményen ráfogtak, s a 44. PRÉMDESZKA. Vastag deszkasor, mellyel a hajó felső szélét szegték kívülről. 45. RUGÓTARTÓ. A lovasdereglye két belső falán, egymással szemben elhelyezett vastag deszkadarab. Ezeknek a lyukába dugták bele annak a rúdnak a két végét, melynek az evező emberek a lábukat vetették. 46. KOLONC. A ladik belső oldalára erősített deszkadarab kötélgúzzsal, melybe az evezőt dugták. 44
