Betkowski Jenő: Tiszai hajósélet. Fahajók a Tiszán II. rész. – A Damjanich János Múzeum közleményei 3-4. (1961)

me mindig mosolygott. Gyakran ellátogattam az öreghez. Igen ritkán találtam egyedül, mindig akadt valaki ismerős egy-két szóra. Nyáron, ha nagyon odavágott a kicsi ház ajtajához a nap, kivitte a lócáját a szivattyúház tövébe, az árnyékba, s ott hűtőzött a látogatóival egyetemben. Egypár évvel ezelőtt elment az ő kedves hajói után, melyekről annyit tudott mesélni. A homokot köbméterenként árulták. Körülbelül ennyi ment föl -'gy deszkaoldalas parasztkocsira. A köbmétert úgy mérték ki, illetve a prizmát úgy kezdték meg, hogy a sarkától jobbra-balra, lent is, fent is a mérőléccel lemértek egy métert s ott jelet húztak. Aztán mindkét jeltől befelé is lemértek egymétert, s a pontokat a mérőléc végével húzott vonalakkal összekötötték. így kaptak egy ferde hasábot, mely pontosan egy köbméter volt. Miután a homokot a ferde oldalélek mentén kilapátoltak s felhányták a kocsira, a csősz újra szépen rendbehozta, elegyengette, simítgatta a prizma megszaporoddott oldallapjait. A csőszködés kora reggeltől alkonyatig tartott, amíg még jelentkezhettek fuvarosok. Akkor aztán az öreg csősz szedte a holmiját, a szerszámot "berakta a bódéba, bezárta az ajtaját, s csöndeskén hazaballagott. Éjjel nem őrizte a homokot, mert nemigen bántotta azt senki. Ellenségei csak nappal voltak. Jobban mondva: nem is ellenségei, hanem inkább rajongói. Az arra elhúzó iskolás fiúk csapata. Nem is a homokot bántották ők, csak a prizmát. Először körülvizslattak, kinn van-é a csősz bácsi. Ha véletlenül éppen benn ült a kunyhójában, a gátfalról egymásután ugráltak rá a jó puha homokprizmára és szétrúgták, összetaposták, vagyis fogyasztották a „köböt". A boldog, önfeledt gyerekricsajra felocsúdott csősz bácsi éktelen riogatással kergette szét a dúlókat. Nem győzött eleget káromkodni, meg símítgatni, igazgatni a csúffá tett homokrakáson. Nem is lehetett aztán soha olyan rendbe tenni, mint amilyenben azelőtt veit, mert ahhoz a csősznek is föl kellett volna másznia a prizma tetejére, s ebből több lett volna a kár, mint a haszon. Én még nem is igen láttam homokprizmát gyereklábnyomok nélkül.